Vári Anna:
„A Tiszta atomenergia?
Radioaktív hulladékkezelés Magyarországon és külföldön”
című könyvének 4.1.2. fejezetét közöljük.
[2009 L'Harmattan Kiadó - www.harmattan.hu]
4.1.2 A radioaktív hulladékkezelés megítélése
Az attitűdök fő tényezői
A radioaktív hulladékok kezelésével kapcsolatos attitűdök az USA-ban ugyancsak meglehetősen negatívak. Desvousges és tsai. (1993) egy átfogó országos és egy Nevada államban végzett közvélemény-kutatás alapján kimutatták, hogy a tervezett nagyaktivitású hulladéklerakóval kapcsolatos attitűd legfontosabb befolyásoló tényezője az észlelt kockázat, míg a várt előnyök (munkahelyek, kompenzáció, stb.) jóval kisebb szerepet játszanak. Az észlelt kockázat viszont leginkább a hulladékkal kapcsolatos ismeretektől, a szövetségi kormányba vetett bizalomtól, valamint a nukleáris energiával kapcsolatos beállítódásoktól függ (4. ábra). A szocio-demográfiai változók szerepe a kockázatészlelésben kisebb jelentőségű.
4. ábra. A nevadai nagyaktivitású hulladéklerakóval kapcsolatos attitűd fő tényezői
Az országos közvélemény alakulása
Az előzőekben vázolt összefüggések alapján nem meglepő, hogy az USA közvéleményében a radioaktív hulladékok, illetve a hulladékkezelő létesítmények megítélése az atomenergiához hasonló pályát írt le, és mélypontját a Csernobil-i baleset után érte el. A következőkben néhány, ezzel kapcsolatos kutatás eredményét mutatjuk be.
Egy 1989. évi országos vizsgálatban a radioaktív hulladék kezelésével és egy jövőbeli tároló működésével kapcsolatban tettek fel kérdéseket (Slovic és tsai, 1993). A megkérdezettek 71% -a tartotta valószínűnek a radioaktív hulladékok szállítása során bekövetkező balesetet. Hasonló arányban tartották valószínűnek a hulladék tárolása közben - földrengés vagy vulkánkitörés következtében - bekövetkező baleseteket, a talajvíz elszennyezését, illetve egy munkabalesetet. A hulladék elhelyezéséért felelős DOE őszinteségében a válaszadók 68%-a nem bízott. Arra a kérdésre, hogy minimálisan milyen messze szeretnének élni egy esetleges tárolótól, a megkérdezettek átlagosan 200 mérföldet jelöltek meg.
Egy 2002. évi országos vizsgálat során a megkérdezetteknek még mindig 64%-a vélekedett úgy, hogy a radioaktív hulladékot nem lehet hosszú távon biztonságosan tárolni. A kutatás alanyaitól azt kérdezték, hogy támogatnák-e a Yucca Mountain-ban tervezett hulladéklerakót. A megkérdezettek 20%-a szerint a lerakót meg kéne építeni és használni kellene. További 25% csak akkor engedné meg a projekt befejezését, ha Nevada ezzel egyetértene, míg 39% szerint a lerakót nem lenne szabad megépíteni (Ansolabehere és tsai, 2003).
A nagyaktivitású lerakóval kapcsolatos közvélemény alakulása Nevadában
Slovic és tsai. (1993) Nevada állam lakosságának körében több egymás utáni évben közvélemény-kutatást végeztek a Yucca Mountain-ba tervezett nagyaktivitású lerakóval kapcsolatban. Az 1989-es vizsgálat szerint a megkérdezettek 69%-a létesítmény ellen szavazna, és mindössze 14%-uk támogatná. A válaszadók 74%-a azzal értett egyet, hogy az államnak minden rendelkezésre álló eszközzel harcolnia kellene a lerakó ellen, még akkor is, ha ez azt jelentené, hogy a szövetségi kormány által a lerakóért cserébe felkínált előnyökről le kell mondania. Az embereket arról is megkérdezték, hogy bíznak-e a szövetségi kormány különféle intézményeiben. A bizalom a legalacsonyabb a DOE és az NRC iránt volt (4,6 és 4,3 a 10-fokú skálán). A kutatásokat 1990-ben és 1991-ben megismételték és azt tapasztalták, hogy a bizalmatlanság tovább nőtt (1991-ben már a bizalmi indexek a DOE esetében 4,3-ra, az NRC esetében 3,9-re estek).
A Nevada Agency ugyancsak sorozatosan mérte a nevadaiak attitűdjeit. A mérések azt mutatják, hogy a lakosság attitűdje 1989 és 2006 között keveset változott: 2006-ban az elutasítók aránya 72%, a támogatóké 24% volt. Ugyancsak 2006-ban a megkérdezetteknek 67%-a úgy vélte, hogy Nevadának minden eszközzel harcolnia kellene a lerakó ellen. A lerakót nagyon kockázatosnak tartók aránya 2006-ban 71%, közepesen kockázatosnak pedig további 13% tartotta a létesítményt. Egy radioaktív víz- vagy levegő szennyezés hosszú távú kockázatát a megkérdezettek 65%-a nagyon magasnak véli (Nevada Agency, 2006).
Összességében elmondható, hogy az USA-ban a radioaktív hulladékot kezelő létesítményekkel kapcsolatos attitűdök, – bár hasonló trendet mutatnak, - az atomerőművekkel kapcsolatos attitűdöknél még negatívabbak. Az észlelt kockázatok jóval magasabbak, az intézményekbe vetett bizalom pedig hasonlóan alacsony, annál is inkább, mivel az erőművek és a hulladéklerakók működését szabályozó szövetségi hatóságok nagyjából megegyeznek. Mindezek alapján nem meglepő, hogy a radioaktív hulladéklerakók telepítési kísérleteit az USA-ban az elmúlt évtizedekben nem koronázta siker.
