A magaslégköri ózonréteg vékonyodása a múlt század 70-es éveiben kezdődött. Tudósok kimutatták, hogy ezt egyes halogénezett szénhidrogének (halonok, CFC-k, HCFC-k, metil-bromid, szén-tetraklorid…) levegőbe jutása okozza. Az ózonpajzs védi meg az élővilágot a napsugárzás káros mértékű UV-B tartományától. Az ózonréteg elvékonyodásával ez a védőréteg gyengül, s növekszik az UV-B sugárzás, ami számos káros hatással jár. A további romlás megakadályozása érdekében 1985-ben aláírták az ózonréteg védelméről szóló Bécsi Egyezményt, ami a légkör fokozott megfigyelését és bizonyos önkéntes kibocsátás csökkentést jelentett. Hamar kiderült, hogy ennél komolyabb nemzetközi összefogás szükséges, ezért hozták létre 1987-ben az ózonréteget lebontó anyagokról szóló Montreali Jegyzőkönyvet. Mexikó elsőként, Kelet-Timor 196. országként ratifikálta a Montreali Jegyzőkönyvet (hazánk 1989-ben erősítette meg). Ezzel 2009-ben a nemzetközi környezetvédelmi megállapodások közül elsőként univerzális támogatottságot ért el, hiszen a Föld valamennyi akkor elismert országa csatlakozott hozzá.

A modern kor emberének számtalan nehézséggel kell szembenéznie élete során. Már nem csak azzal kell törődnie, hogy fenntartsa magát és a családját, végezze a munkáját és próbáljon boldog életet élni, hanem azzal is, hogy mindeközben óvja azt a világot, ami megadatott neki, hiszen a mai technológia már iszonyú pusztításra és szennyezésre képes, ráadásul az esetek többségében nem azonnali, hanem időben késleltetett következményekkel kell számolni. Azzal a tudattal kell (vagy legalábbis kellene) mindennapi tevékenységeinket végezni, hogy számos mutató tekintetében meghaladtunk a Föld teherbíró képességét, ami beláthatatlan következményeket jelent, egyúttal pedig a gondok lassanként lokálisból globálissá (is) váltak. Boda Zsolt szavai talán jól érzékeltetik a kialakult helyzet jelentőségét:

Vecsésen április 23-án közel 50 ember jött el a Klímabarát Települések Szövetségének munkáját, valamint az éghajlatváltozás miatt egyre fontosabbá váló helyi szintű cselekvés lehetőségeit bemutató estére. A rendezvény „háziasszonya” Heinemann Ildikó, evangélikus lelkész volt, aki bevezető mondataiban igyekezett felhívni a jelenlévők figyelmét a téma aktualitására, a település életét befolyásoló összefüggéseire. A klímakörhöz történt csatlakozás ugyanis nemcsak a korunkban egyre fokozottabb mértékben jelentkező környezeti terhelés – és az azzal együtt járó éghajlatváltozás – okainak tudatosítását jelenti, hanem tevőleges magatartást is megkövetel a település lakóitól.

Vári Anna: 
„A Tiszta atomenergia?
Radioaktív hulladékkezelés Magyarországon és külföldön” 
című könyvének 4.2.1. fejezetét közöljük.

[2009 L'Harmattan Kiadó - www.harmattan.hu]

4.2. A KÖZVÉLEMÉNY ALAKULÁSA AZ EURÓPAI UNIÓ ORSZÁGAIBAN

Az európai országok közvélemény-kutatásai közül számunkra legérdekesebbek az un. Eurobarometer vizsgálatok, amelyek az Európai Unió egészére egyidejűleg és azonos metodikával készülnek, mivel ezek lehetővé teszik az országok közötti hasonlóságok és eltérések kimutatását is. Az Eurobarometer kutatások 1999. óta mérik az atomenergiával és a radioaktív hulladékkal kapcsolatos véleményeket. Megjegyezzük, hogy mivel a mérések csak az utóbbi időszakban váltak rendszeressé, és a kérdések azóta többször módosultak, koherens idősorok nem állnak rendelkezésünkre. Az alábbi elemzésekben elsősorban a legújabb kutatások eredményeire támaszkodunk.

Helyben, apró lépésekkel, a szemléletmód változtatásával a sok apró helyi közösség fokozatosan elérheti azt a a kritikus tömeg szintet, amellyel már egy minőségi ugrás érhető el.

Az események
A rendkívüli erejű földrengés három japán atomerőművi telephelyet érintett komolyabban. Ezekből kettőben sikerült a helyzetet stabilizálni, Fukusima Daiichi-nál viszont az események kritikusnak bizonyultak.

A Környezet- és Természetvédő Szervezetek XXI. Országos Találkozójának állásfoglalása az energiapolitika aktuális ügyeiről

Az ember környezet iránti felelőssége korlátlan, azonban felelősségtudatunkra ez közel sem igaz. Ez a látszólag paradox állítás könnyen kibontható. Egyes vélemények és kutatók szerint az ember egy olyan állat mely erős kooperációban él saját fajtájával, kommunikációs képességeivel képes uralma alá vonni más fajok egyedeit valamint erejével képes a környezetét megváltoztatni a saját szájízének megfelelően. Tehát képességei birtokában meg tudja a környező világot változtatni, ebből adódóan felelőssége óriási, tettei nemcsak magára, hanem mindenki másra is hatással vannak. Azonban cselekedeteink externáliákat hordoznak magukban melyeket a legtöbb esetben nem vagyunk képesek megjósolni. A köznyelv ezeket beláthatatlan következményeknek nevezi. A felelősségtudat jelentősége, hogy ezeket a „lehetségességeket” miként kezeljük. Képesek vagyunk-e belátni, hogy akár a legjobb szándékkal is bajt okozunk és adott esetben ezekért elszámolással tartozunk nem csak lelkiismereti hanem jogi és pénzügyi téren is.

A fényszennyezés és következményei

„Mennyi csillag van az égen!” A nagyvárosokban élőktől gyakran elhangzik egy-egy ehhez hasonló mondat, amikor hosszú idő után először látogatnak vidékre, ahol az éjszakai égbolton lévő csillagok látványától semmi nem foszt meg bennünket. Joggal kérdezhetjük, mégis mi vehetné el tőlünk ezt az élményt a városokban? A válasz erre: a fényszennyezés.

Az autonómia-szükséglettel szorosan összefügg a szabad akarat, a választás lehetőségének fenntartása – minden körülmények között. (Arról van itt szó, hogy a külső kényszerekkel szemben, bármily erősek is azok, az embernek mindig kell legyen döntési-választási lehetősége. Ha az autonómia, sőt, akár a mozgásszabadság is elvész, a választás szabadsága mindvégig megmaradhat).