Naptár

március 2024
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3
4 5 6 7 8 9 10
11 12 13 14 15 16 17
18 19 20 21 22 23 24
25 26 27 28 29 30 31

HTML

Klíma 21 Füzetek - 61. szám

2010.10.14. 12:25 klimabarát

A "KLÍMA-21" Füzetek számai megrendelhetők ingyenesen a csetel@mail.datanet.hu e-mail címen vagy a 1/476-3295 számon, korlátozott példányban. A régebbi számok ugyanitt elérhetők, amennyiben még rendelkezésre állnak példányok. 
= = = = =

A 2010. MÁJUS–JÚNIUSI IDŐJÁRÁS RENDKÍVÜLISÉGEI ÉGHAJLATI SZEMPONTBÓL 
MÓRING ANDREA – LAKATOS MÓNIKA – NAGY ANDREA – NÉMETH ÁKOS

Kulcsszavak: 2010. május-június, ciklonok, csapadék, erős szelek.

A 2010. május és június időjárását hazánkban két mediterrán ciklon, a Zsófia és az Angéla alakította. A Zsófia ciklon hatására 2010. május 15–18. között lehullott csapadék az egész ország területén rendkívüli volt. Négy nap alatt lehullott az átlagos havi összeg, de egyes helyeken annak kétszerese, sőt voltak olyan területek, ahol a háromszorosa esett. A május 15–18. közötti napok szél tekintetében is rendkívülinek számítanak.

Az Angéla ciklon hatására május 30. és június 4. között lehullott csapadék meghaladta a 30 mm-t, de a középhegységekben 120 mm fölötti összegeket regisztráltunk.

Jól jellemzi az időjárást, hogy míg 1971–2000 között éves átlagban 586,3 mm, tavasszal 140,5 mm, májusban 61,1 mm csapadék hullott, addig 2010 májusában 179,1 mm.

Júniusban is jelentős volt a csapadék, de a májusihoz képest alacsonyabb összegeket mértünk. Míg 1971–2000 között a júniusi csapadék 73,4 mm-t, addig a 2010. júniusi 115,8 mm-t tett ki.

*

ÉGHAJLATVÁLTOZÁS, SZÉLSŐSÉGEK ÉS VÍZGAZDÁLKODÁS 
SOMLYÓDY LÁSZLÓ – NOVÁKY BÉLA – SIMONFFY ZOLTÁN

Kulcsszavak: vízgazdálkodás, éghajlatváltozás, szélsőséges vízjárás, tározás, vízvisszatartás, EU Víz Keretirányelv.

A vízgazdálkodás stratégiai feladatait nagymértékben befolyásolja, hogy a meteorológiai jellemzőkben az utóbbi húsz évben tapasztalt változások folytatódnak-e, sőt további erősödésük várható-e. A másik fontos kérdés, hogy a vízjárásban is megjelenő szélsőségek csak az éghajlati jellemzők változásának tulajdoníthatók-e, vagy vannak-e egyéb antropogén okai is. Egyelőre mindkét kérdés megválaszolásában – európai szinten is – jelentősek a bizonytalanságok.
A szélsőségek okozta növekvő károkkal szembeni cselekvések szükségessége és a bizonytalanságok együttesen határozzák meg a vízgazdálkodási feladatokat, összhangban a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiával, valamint az EU irányelveivel és ajánlásaival (Víz Keretirányelv, Árvízi Irányelv, Közlemény az aszályról):

=> Kiemelten fontosak azok a rövid távú intézkedések, amelyek a bizonytalanságok ellenére végrehajthatók, mert hatékonyan csökkentik a károkat, a költségek elfogadhatók, és nem csupán az éghajlatváltozás jelenlegi és várható hatásai miatt szükségesek. A fenntartható megoldást az árvíz, a belvíz és az aszály összehangolt kezelése jelenti (a vízvisszatartás különböző módszereit alkalmazva), a területhasználat vízgazdálkodási szempontokhoz való alkalmazkodásának támogatása mellett.

=> Az éghajlati hatásvizsgálatoknak célszerű beépülnie a vízgazdálkodási tervezés folyamatába (ez vonatkozik a hosszabb távon megvalósuló intézkedések előzetes tervezésére is). A legfontosabb feladatok közé tartozik az éghajlatváltozás vízgazdálkodási hatásaival kapcsolatos jelentős ismerethiány csökkentése, az éghajlatváltozásra érzékeny indikátorok megállapítása és monitorozása, a kapcsolódó K+F tevékenység támogatása, valamint a nemzetközi együttműködés erősítése.

=> Végezetül lényeges a felkészülés a szárazodásból adódó, hosszú távon jelentkező vízgazdálkodási hatásokra, azaz a vízkészletek számottevő csökkenésére és az egyre súlyosabb aszályokra. Kívánatos az éghajlatváltozás (bizonytalanul) előre jelzett mértékéhez igazodó tervek kidolgozása, amelyek akkor valósulnak meg, ha a megállapított indikátorok elérik a beavatkozásokat indokolttá tevő küszöbszintet.

*

A CSAPADÉKVÍZ, A VÍZKÉSZLETEK ÉS VÍZHASZNÁLAT KAPCSOLATRENDSZERÉNEK AGROKLIMATOLÓGIAI VONATKOZÁSAI
TŐKEI LÁSZLÓ – JUHOS KATALIN

Kulcsszavak: vízkészletek, vízháztartás, csapadékvíz, vízhasználat, öntözés.

A csapadék gyakran szélsőséges eloszlása kedvezőtlen vízháztartási helyzeteket idéz elő. A hidrológiai viszonyoknak a lakosság nemcsak hatásviselője, hanem a területhasználat révén alakítója is. A vízbőség és vízhiány értelmezése viszonylagos: az átlagos vízháztartási helyzethez és a társadalmi tevékenységek vízigényéhez képest definiálható. Ezekre a kihívásokra térben és időben dinamikus, rendszerszemléletű válaszokat szükséges adni, melynek fontos eleme a lehulló csapadékkal való ésszerű gazdálkodás, a csapadékvíz megőrzése, nem csupán a művelt területeken, hanem a települések ökológiai rendszerében is.

A csapadékmennyiség tér- és időbeli változása, a gyakran lokális jellegű, rövid idő alatt lehulló, extrém mennyiségű csapadékhullás gyakoriságának növekedése, az éghajlat szárazabbá válása, a területhasználat megváltozása, az intenzív tájhasználat számottevő mértékben hozzájárultak a talaj–növény–légkör rendszer vízháztartásának kedvezőtlen alakulásához. A szükségletekhez igazodó, kiegyenlített vízellátás megoldása ezért rendkívüli kihívást jelent. A hazánk területére hulló csapadékkal lehet gazdálkodni, ezért szükséges pontosan ismerni tér- és időbeli eloszlását, különböző valószínűségű összegeit szezonális bontásban, nemcsak a jelenben, hanem a különböző klímaszcenáriók esetében is.

A csapadék jobb hasznosításának érdekében célszerű felmérni és használni a tározási lehetőségeket a talajban, árvíz- és belvíztározókban, illetve csökkenteni szükséges a veszteségeket. A csapadékvíz-veszteségek közül az evaporáció és a lefolyás folyamataiba lehet és kell hatásosan beavatkozni. Ez nemcsak technológiai kérdés, hanem terület-, föld- és talajhasználati problémákat is felvet, valamint a térségi (külterületi) vízgazdálkodás mellett alapvető kérdés a települési, városi vízgazdálkodás alapjaiban való újragondolása is.

A vízkár-elhárítási és vízhasznosítási feladatok tervezése, összehangolása szempontjából nagy jelentőségű a felszíni vízmérlegszámítás, melyet országos, regionális és termőhelyi szinten, természetes térbeli egységekre, időben pedig nemcsak egész évre, hanem szezonális, évszakos bontásban is szükséges elvégezni. Ez térbeli adatbázisépítést igényel, amely két fő részből állhat: a meteorológiai paraméterekből (csapadék és párolgás) és a lefolyási tényezőből (felszínborítás, domborzat, talaj fizikai félesége). A végeredmény: vízháztartási szempontból homogén térbeli egységek, amelyekre konkrét intézkedéseket és technológiákat tartalmazó cselekvési programok írhatók.

Gyakorlati szempontból fontos lenne egy olyan aszályérzékenységi térkép szerkesztése is, amelyben a meteorológiai paraméterek mellett szerepet kapnak a talajtani és földhasználati tényezők is. Ebben jó kiindulópont lehet Pálfai aszályindexe. Ez a mutatószám kiegészíthető a talaj szántóföldi vízkapacitás értékével, és ráhelyezhető a különböző léptékű talajtérképekre, illetve a területhasználati, földhasználati térbeli adatbázisokra (pl. a magyarországi földhasználat körzetei, tájai, területrendezési tervek, településrendezési tervek, földhivatali kataszteri térképek).

A csapadékvízzel történő gazdálkodás akkor lehet eredményes, ha a helyi megoldásokra törekszenek, és a felszíni vízmérlegek, valamint a cselekvési programok kidolgozásában a lokális szintig eljutnak. Az eredményeket pedig a támogatási rendszerek és a terület- és földhasználati jogszabályok szintjén is érvényre juttatják (pl. Helyes Gazdálkodási Gyakorlat, településrendezési tervek, építési szabályzatok stb.).

*

A 2010. ÉVI BELVÍZ HIDROLÓGIAI ÉRTÉKELÉSE
PÁLFAI IMRE

Kulcsszavak: csapadék, belvízelöntés, éghajlatváltozás.

2010-ben rendkívüli belvízhelyzet alakult ki Magyarországon, legfőképp – ahogy általában lenni szokott – az Alföldön. Bár a téli – kora tavaszi időszakban is hatalmas terület (180 000 hektár) került víz alá, az igazi meglepetést és rendkívüliséget a későtavaszi – nyári belvíz okozta, mely 230 000 hektárt borított el, különösen sok kárt okozva a mezőgazdaságban, de a települések belterületén is. A 2010. évihez mérhető téli – kora tavaszi belvíz átlagosan öt-hat évenként fordul elő, az ugyanezen évi késő tavaszi – nyári belvíz átlagos visszatérési ideje viszont negyven év. Ennél súlyosabb nyári belvíz utoljára 1940-ben fordult elő! A 2010. évi összes elöntés, mivel a belvíz tavasszal és nyáron nem egészen ugyanott keletkezett, mintegy 270 000 hektárra tehető. Az elöntések több mint fele szántó-, azon belül nagyobb részt vetésterületet sújtott. A téli – kora tavaszi belvizet – a kiadós előkészítő csapadékok után – esőkkel kísért hóolvadás, a késő tavaszi – nyári belvizet a több hullámban ismétlődő rendkívül heves májusi–júniusi esőzés váltotta ki.

A Kárpát-medencében a következő néhány évtizedben várható regionális éghajlatváltozás hatására, bár a vizsgálatok határozott melegedést és éves átlagban mérsékelt csapadékcsökkenést prognosztizálnak, a belvízképződés természeti feltételei lényegesen nem javulnak, sőt, a nagycsapadékos napok számának növekedése miatt – elsősorban a nyári időszakban – a helyzet még romolhat is. A belvízi kockázat csökkentése érdekében a belvízvédelmi rendszerek régóta halogatott felújítása, esetenként jelentős fejlesztése javasolható, mégpedig a mezőgazdasági-üzemi (meliorációs), a települési és a nagytérségi feladatok tudományosan megalapozott és összehangolt stratégiai programja alapján.

*

A MEZŐGAZDASÁGI VÍZGAZDÁLKODÁS HELYZETE, KILÁTÁSAI
BIRÓ SZABOLCS – CZINEGE ISTVÁN

Kulcsszavak: édesvíz, csapadék, vízgyűjtő, gazdálkodás, EU.

A XXI. század egyik stratégiai természeti kincse az édesvíz, ezért e kinccsel jó gazda gondosságával szükséges bánni. Magyarország felemelkedése többek között azon is múlik, hogy miként gazdálkodnak a meglévő vízkészletekkel, hogyan óvják és hasznosítják (újra) a vizeket. A VAHAVA-jelentés szerint az átlagos globális hőmérséklet emelkedik, a csapadék időbeni és térbeni eloszlása és intenzitása drasztikusan változik, ami eddig nem tapasztalt lokális árvizeket és belvizeket eredményezhet (lásd: 2010. évi belterületi elöntéseket). Ismeretes, hogy hazánk vizei külföldről – jórészt a Kárpát-medencéből – érkeznek, ezért szükséges, hogy a vízgazdálkodásban valamennyi érintett ország közösen, felelősségvállalással, együttműködve vegyen részt. Hazánk az EU elvárásainak a Vízgyűjtő Gazdálkodási Terv szintjén összességében eleget tesz, de ez szerény vigasz a hazai mezőgazdasági vízfelhasználást illetően.

*

A GYÜMÖLCSTERMELÉS BIZTONSÁGA
SOLTÉSZ MIKLÓS – SZABÓ ZOLTÁN – NYÉKI JÓZSEF

Kulcsszavak: gyümölcstermelés, biztonság, kockázat, feltételek, feladatok.

Stratégiai feladatok a magyarországi gyümölcstermelés biztonságának növelésében:

1. Egyre fontosabb az optimális termőhelyek meghatározása és hasznosítása. Új alapokra szükséges helyezni a gyümölcskatasztereket. A helyi időjárási adatokra támaszkodva táblaszinten szükséges meghatározni az adott területeken a tervezett gyümölcsfaj termelését alapvetően befolyásoló extrém időjárási kockázatokat.

2. Az extrém időjárási hatások megelőzését szolgáló védelmi berendezésekről és technológiai megoldásokról táblaszinten, a rendelkezésre álló lehetőségek között a termelők döntenek, figyelemmel a megmentendő értékre és a védekezés költségeire.

3. A hazai gyümölcstermő területek több mint kétharmada tartósan az alföldi területeken található, ezért kívánatos, hogy a termésbiztonság növelését szolgáló megoldások az alföldi területeken megkülönböztetett figyelmet kapjanak.

4. Világszerte erősödik a bio- és integrált gyümölcstermelés pozíciója, amelyben az energia- és víztakarékos megoldások egyre nagyobb szerepet kapnak. A termésbiztonság növelésével kapcsolatos teendők egyben segíthetik a fenti termesztési módok magyarországi elterjedését.

5. A termelői összefogások, szakmaközi és érdekvédelmi szervezetek előmozdíthatják – ott, ahol szükséges és lehetséges –, hogy a közösségi védekezési módok is bevezetésre kerüljenek.

6. A társadalom érdekének megfelelően az állam, a kormányzati szervek lehetőleg sokoldalúan támogassák a hazai gyümölcstermelés biztonságának növelését, különös tekintettel az extrém időjárási hatások elleni védelemre. Ezt az anyagi támogatáson kívül jogszabályi úton is indokolt elősegíteni. Nem szerencsés – hatékonysági megfontolásokból –, ha a támogatást csak egy fajta jégkárelhárításhoz vagy csak egy fajta fagyvédelmi megoldáshoz kötik.

7. Kiemelt figyelmet indokolt fordítani, és célzott támogatással előmozdítani a termésbiztonság növelését elősegítő innovációkat, mert csak így érhető el, hogy az extrém időjárási hatások megelőzésében, a károk mérséklésében sikerüljön lépést tartani hazánkban.

8. Az előbbiekben felsorolt stratégiai feladatok sürgetőek a versenyképesség érdekében, mert más országokban már a termésbiztonság növelésére nagy gondot fordítottak, és komoly áldozatokat hoztak az extrém időjárási hatások káros következményeinek elkerülésére.

*

IDŐJÁRÁSI ANOMÁLIÁK ÉS A NYUGAT-DUNÁNTÚLI GYÜMÖLCSTERMELÉS
SZENTELEKI KÁROLY – GAÁL MÁRTA – MÉZES ZOLTÁN

Kulcsszavak: csapadékeloszlás, cseresznyerepedés, jégeső, tavaszi fagy.

Vizsgálatainkban olyan időjárási eseményekkel foglalkoztunk, amelyek jelentősen befolyásolhatják a nyugat-magyarországi gyümölcstermelést. Az eső okozta gyümölcsrepedés elsősorban a cseresznye- és meggytermelők számára kritikus probléma. Ennek vizsgálatára számítógépes programot fejlesztettünk, amely elég jól becsüli a cseresznyerepedés kockázatát. A fő virágzási időszakban, áprilisban a gyümölcsfák kifejezetten érzékenyek az időjárási anomáliákra. Az abszolút minimum hőmérséklet estén a szórás szignifikáns növekedése mutatható ki a vizsgált helyeken. A vizsgált területek közül Nagykanizsa mutatja a legnagyobb áprilisi fagykockázatot, de a többi helyen is érdemes megfontolni a fagyvédelmi rendszer kiépítését. Jégeső tekintetében az ország nyugati fele kedvezőbb helyzetben van, mint a keleti országrész, a jégesők havi megoszlása a vizsgált állomásokon eltérő.

*

ERDŐK A SZÁRAZSÁGI HATÁRON
MÁTYÁS CSABA – FÜHRER ERNŐ – BERKI IMRE – CSÓKA GYÖRGY – DRÜSZLER ÁRON – LAKATOS FERENC – MÓRICZ NORBERT – RASZTOVITS ERVIN – SOMOGYI ZOLTÁN – VEPERDI GÁBOR – VIG PÉTER – GÁLOS BORBÁLA

Kulcsszavak: aszálygyakoriság, szárazsági erdőhatár, fafajok klímaérzékenysége.

A szárazsági erdőhatáron a szélsőséges időjárási körülmények a fafajok elterjedésének (és a termesztésének) limitáló faktorai. Az erdei ökoszisztémák elterjedési területét, növekedését, produkcióját és egészségi állapotát elsősorban a nyári aszályosság erősödése érinti. Tanulmányunk az erdő, mint életközösség és mint megújuló erőforrás klímaérzékenységének főbb jellemzőit foglalja össze, amelyek elhárítására, csökkentésére fel kell készülni a gazdálkodóknak és a természetvédelemnek egyaránt.

A nyári aszályosság az elmúlt 50 évben növekvő tendenciát mutatott és a trend a 21. században, különösen annak második felében a modellek szerint erősödni fog. A szárazsági határ Magyarországon döntő jelentőségű, mert minden fontosabb fafaj esetében kimutatható. A nyári aszályosság erősödése nemcsak a növekedés várható visszaesésében, hanem a rovarkárok jelentős erősödésében fejti ki hatását: a tömegszaporodási események (gradációk) erősödnek és új károsítók jelennek meg. A vitalitás gyengülése végső esetben tömeges pusztuláshoz vezethet.

A fanövedék, azaz a szervesanyag-képzés és a klíma szoros kapcsolata a klímazónák összehasonlításában jól kimutatható. A dendromassza földfeletti része a klíma szárazodásával erőteljesen csökken (fafajtól függetlenül), míg a földalatti dendromassza nem változik. A humusz és a talaj széntartalma a szárazodással emelkedő tendenciát mutat.

A klímamodellek a 21. századra a klímaérzékeny fajok klímaterének erőteljes beszűkülését jelzik előre, amely érzékeny hozamveszteséget és a jövedelmezőség romlását vetíti előre. Az erdőterület tervezett mértékű növekedése jelenlegi ismereteink szerint nem tud jelentős mérséklő hatást kifejteni a lokális klímára.
Az erdő sokrétű ökológiai hatásainak és különösen a klímavédelemben betöltött valódi szerepének feltárásához a monitoring típusú adatgyűjtés erősítésére, a modellezési technikák fejlesztésére van szükség. A megfelelő információk birtokában lehet hosszú távú stratégiákat kidolgozni a klímatudatos erdőművelés és természetvédelem számára. A kapott eredmények az erdőgazdálkodás társadalmi szerepének megítélését is befolyásolni fogják.

*

A FÁK NÖVEKEDÉSE ÉS A KLÍMA
FÜHRER ERNŐ

Kulcsszavak: klíma és időjárás, növekedési ciklus, kritikus hónapok, vízellátottság.

Az erdőgazdálkodás fejlesztése elsősorban az erdészeti tájak ökológiai-termőhelyi tényezőinek új, ökoszisztéma-szemléletű értékelésétől függ. Ebben a rendszerben a klíma mára egy dinamikusan változó termőhelyi tényező. Az eddigi ökofiziológiai megfigyelések és az erdő életfolyamatainak időjárás függvényében történő vizsgálata egyértelműen bebizonyította, hogy a fő növekedési ciklus-fő felhasználási időszakasz (V–VII. hó) és a kritikus hónapok (VII–VIII. hó) vízellátottsága döntően befolyásolja az erdő növekedését és vitalitását. Az időjárási körülmények és a fák átmérő-növekedése közötti ok-okozati kapcsolat jellemezhető az egyszerűsített „erdészeti aszályossági index” (FAI) mutatószámmal. Az index alapértéke a következő: FAI: 100 × HVII-VIII / (CSV-VII + CSVII-VIII).
Az „erdészeti aszályossági index” (FAI) segítségével tehát erdészeti szempontból jellemezhetők az erdészeti gyakorlatban alkalmazott klímaosztályok, vagy bármely hely, vagy akár egy térség átlagos időjárását. Bükkös klíma az, ahol a terület 4,75 és az alatti értékkel jellemezhető. Gyertyános-tölgyes klíma a 4,75 és 6,00 közötti FAI érték esetében fordul elő, kocsánytalan tölgyes, illetve cseres klíma a 6,00 és 7,25 közötti FAI értékű területekre jellemző, erdőssztyepp klíma pedig az e fölötti FAI értékek mellett található.

*

IDŐJÁRÁSI FLUKTUÁCIÓK HATÁSA A KISKUNSÁGI NYÍLT HOMOKPUSZTAGYEPEK ÖKOLÓGIAI RESTAURÁCIÓJÁRA
TÖRÖK KATALIN – LOHÁSZ CECÍLIA – SZITÁR KATALIN

Kulcsszavak: aszály index, életmenet stratégia, klímaváltozás, kaszálás, szárazodás.

Az akácot (Robinia pseudo-acacia) a 18. század közepén telepítették be Magyarország száraz alföldi régiójába a mozgó homokbuckák stabilizálására. A faj mára elterjedt, és uralja az erdőtelepítéseket a homokrégióban. Az akácerdők fajszegény aljnövényzetűek, a faj inváziójával veszélyezteti a környezetében előforduló természetszerű gyepek biodiverzitását. Az akácos letermelésével 1995-ben restaurációs kísérletek indultak a természetes homokpusztagyep visszaállítására. Az akác sarjadzását vegyszer segítségével gátoltuk, a gyomok előretörése ellen kaszálást és a széna elhordását alkalmaztuk. A kezelt és kontroll parcellák növényzete nyolc év alatt eltérő kompozíciójúvá fejlődött, ugyanakkor a fajok összetétele és gyakorisága 2003-ra sem közelítette meg a természetes, bennszülött homokpusztagyepét (Festucetum vaginatae). A klíma hatását a fajok életmenet stratégiája szerint elemeztük. A Pálfai féle aszály index erősebben korrelált a növényzet fejlődésével, mint a csapadékösszegek. Nagyobb aszály alacsonyabb összborítást eredményezett a kezelt és a kontroll parcellákban egyaránt. Az eltérő életmenet stratégiájú fajcsoportok eltérően reagáltak az aszályra. A kora nyári egyévesek és az évelő egyszikűek az aszállyal negatív, míg az évelő kétszikűek és a nyári egyévesek pozitív korrelációt mutattak. Csak a nyári egyévesek aszályérzékenysége különbözött a kontroll és kezelt parcellák között (nem szignifikáns módon), mivel az aszály a kaszált parcellákban nagyobb borítást eredeményezett. Ez nem feltételen a csökkent csapadéknak köszönhető, mivel az alacsonyabb kompetíció és a megnövekedett üres talajfelület is hozzájárulhatott a borítás növekedéséhez. Összességében megállapítható, hogy a restauráció célfajai, a homokpusztagyep állományalkotó, évelő egyszikű fűfajai érzékenyen reagálnak a csapadékhiányra, így az aszályos évek hátrányosan befolyásolják a restauráció eredményességét.

*

A KLÍMAVÁLTOZÁS HATÁSA A KÉTÉLTŰEKRE
PUKY MIKLÓS

Kulcsszavak: klímaváltozás, kétéltűek, hazai megfigyelések.

A klímaváltozás fokozottan veszélyeztet bizonyos, elsősorban vízhez kötődő élőlénycsoportokat. Ezek közé tartoznak a kis mozgáskörzetű és változatos élőhelyeket, általában magas páratartalmat igénylő kétéltűek. Hosszú távú adatsorok alapján a jelenleg zajló változások befolyásolják egyes fajok elterjedését, túlélését, morfológiai és szaporodásbiológiai változásokat is okoznak. Magyarországon is megfigyelhető volt az időjárással összefüggő változás egyes fajok egyedsűrűségében, kolonizációjában. Például a gyakori zöld varangynak (Epidalea viridis) egy évben több eredményes, átalakuló ebihalakat eredményező nászidőszaka tapasztalható, ami korábban nem volt jellemző. Az előrejelzések ismeretében hosszú távú, lehetőség szerint valamennyi fajra, több élőhelytípusban végzett vizsgálatok szükségesek a jelenségek pontos leírásához és az esetleges intézkedések meghozatalához.

*

AGRÁRMŰSZAKI FELADATOK AZ EXTRÉM CSAPADÉKOS IDŐSZAKOK KAPCSÁN
NEMÉNYI MIKLÓS – MILICS GÁBOR – KOVÁCS ATTILA JÓZSEF – SITKEI GYÖRGY

Kulcsszavak: intenzív esőzések, belvizek, talajmechanika, hidrológia, agrotechnikai beavatkozások.

Véleményünk szerint az extrém csapadékos időszakok problémája nagyságrenddel kisebb költséggel orvosolható lenne, mint amilyen károk keletkeznek. Egy biztos: ebben az esetben is a „Gondolkozz globálisan, cselekedj lokálisan” elvet kell alkalmazni. A lokalitás itt a táblaszintű, illetve azon belül jelentkező káros jelenségek mérséklését jelenti.

Az eddigi tapasztalatok arra engednek következtetni, hogy a belvizes területeket a faj, fajták, illetve hibridek kiválasztása, a termesztéstechnológia, az agrotechnika stb. szempontjából külön egységként kell kezelni. Természetesen figyelembe véve azt a tényt, hogy a környezeti hatások mindkét irányban meghatározók.

Meggyőződésünk, hogy az eddigieknél jobban kellene a „rám gondol, szántván, a paraszt” elvet követni, és termelőegység szinten vizsgálni a megoldási lehetőségeket. Ugyanakkor a korszerű térinformatikai rendszerek alkalmazása mind a növénnyel, mind a talajjal kapcsolatos adatok felvételekor, a szükséges monitoring-feladatok elvégzésekor ma már elengedhetetlen. Másrészről ma még szükséges a talajfizikai és -kémiai jelelemzők on-line felvételi módszerének alkalmazása, illetve ezen eljárások továbbfejlesztése. Az így kapott adatbázisok hozzájárulhatnak a későbbiekben ezeknek a közvetlen detektálási módszereknek a műholdas (hiperspektrális) eljárásokkal történő kiváltásához.

Meggyőződésünk továbbá, hogy a fenti tanulmányban ismertetett eljárások és modellezési módszerek jelentősen hozzájárulhatnak egy olyan átfogó, országos kutatási projekt megtervezéséhez, amely a ma még tisztázatlan gyakorlati kérdésekre lokálisan, táblaszinten megadja a válaszokat.

*

KÖRNYEZETORIENTÁLT TALAJMŰVELÉSI TECHNOLÓGIA (3E) ÉS GÉPRENDSZER – VÁLASZ A KLÍMAVÁLTOZÁSRA
JÓRI J. ISTVÁN

Kulcsszavak: fenntarthatóság, klímaváltozás, talajművelés, géprendszer.

A fenntartható fejlődés egyik alapeleme a legfontosabb természeti erőforrásunkat képező talajkészletek ésszerű hasznosítása, védelme, sokoldalú funkcióképességének megóvása. Ez a környezetvédelem és mezőgazdaság egyik legfontosabb közös feladata. A talaj–környezet kölcsönhatás kétoldalú. A talaj egyrészt „elszenvedi” a környezet gyakran káros stresszhatásait, másrészt – elsősorban ésszerűtlen használata esetén – okoz(hat) is ilyeneket, fenyegetést jelentve a környezet többi elemére: a felszíni és felszín alatti vízkészletekre, a felszín közeli légkörre, az élővilágra, a tájra is. Megoldás a környezetorientált talajművelési rendszer.

*

A KLÍMAVÁLTOZÁS TALAJMŰVELÉSI, TALAJÁLLAPOT TANULSÁGAI
BIRKÁS MÁRTA – SZEMŐK ANDRÁS – MILAN MESIĆ

Kulcsszavak: talajművelés, talajállapot, klíma eredetű kár, klímakár-enyhítés.

A globális klímaváltozás első, aggodalomra okot adó éveitől a művelés feladata a talajminőség javításán keresztül a klíma eredetű különféle veszteségek csökkentése. A növénytermelési gyakorlat hatásos megoldást vár a tudománytól. Az új feladatnak megfelelés gyökeres változtatást sürget a talajművelési gyakorlatban is, ugyanis a talajminőséget javító művelés a klímakár enyhítés eszköze, míg hiánya klímakár fokozó tényező. A művelés feladata napjainkban jóval több, mint vetésre alkalmas talajállapot létrehozása; a táj- és környezetvédelemmel összhangban a kedvező talajminőség fenntartása, a nemkívánatos változások, mint a szerkezet pusztulás, a vízvesztés megelőzése, a klíma érzékenység csökkentése.

A talajminőség kutatásokhoz, a művelés, a talajállapot és a klímaváltozás kölcsönhatásainak értékeléséhez tartamkísérleti és monitor adatok adnak hátteret.
A közép európai térségre sajátos klímakár-csökkentési tanácsokat fogalmaztunk meg. Az első lépés a nyári művelések klíma-kockázatának csökkentése. Hibajavítás a kár pontos ismeretében lehetséges, ezért javasoljuk a talajállapot rendszeres ellenőrzését legalább a nagy gazdasági értéket képviselő növények tábláin. A művelési eredetű talajállapot hiba aszály- és belvízkárok fokozó tényező, és nem tűrhető kockázat. A nyári hő- és csapadék stressz, a vízvesztés, a kiszáradás ellenszere a kritikus nyári hónapokban a talajfelszín biztonságot nyújtó takarása. Nyári műveléskor a nedvesség visszatartását kis vízvesztő felszín kialakításával lehet elősegíteni. Kerülni kell a rögképző műveléseket, mivel a növelik a vízvesztő felület és csökkentik a talajba jutó csapadék mennyiségét. Az enyhébb ősz és tél a vízkímélés kiterjesztését okszerűsíti az őszi alapműveléseknél.

Alkalmazkodó műveléssel folyamatossá tehető a nedvesség tárolása és a veszteség csökkentése. A talaj szervesanyagának védelme a klíma-kár csökkentés alapvető feltétele. A talaj nem lehet vesztese a biomasszából energiát programnak. Az öntözés az aszálykár enyhítés egyik fontos módszere, ezért a nedvesség-, a szén-, és szerkezetkímélő művelést az öntözött talajokra is célszerű kiterjeszteni.

*

ESEMÉNYEK, HATÁSOK, TANULSÁGOK A KÖZLEKEDÉS TÉMAKÖRBŐL
TÁNCZOS LÁSZLÓNÉ

Kulcsszavak: időjárás, közlekedés, események, hatások, tanulságok.

A hazai felszíni közlekedési infrastruktúra szélsőséges időjárási körülményeknek való kitettsége a kötelező fenntartási ráfordítások rendszeres elmaradásának következményeként a jövőben kritikussá válhat. A hosszú távon tovább öregedő társadalom miatt a közszféra erőforrásai várhatóan folyamatosan tovább mérséklődnek, ezzel is csökkentve az infrastruktúra-beruházások és fenntartások volumenét.

Ennek megakadályozása érdekében a közlekedési szektornak egyre inkább önfenntartóvá kell válni a „szennyező/használó” fizessen elv fokozatos életbe léptetésével. A közlekedés tényleges, társadalmi szintű költségét fedező díj kivetése és fogyasztókra történő ráterhelése megdrágíthatja az áru- és a személyszállítást, amely felgyorsíthatja újabb „zöld” erőforrások (pl. elektromos meghajtású közúti gépjárművek) közlekedési elterjedését. Emellett a jövőben várhatóan minden közlekedési mód járműfejlesztése felgyorsul, hatékonyabb logisztikai láncok és intelligens közlekedési rendszerek jöhetnek létre, amelyek tovább segítik a fenntartható közlekedés feltételeinek megteremtését.

A fenntartható mobilitás tehát egyre inkább a közlekedéspolitika szerves részévé válik. A vonatkozó célok elérésére számos eszköz áll rendelkezésre, amelyek között szervezési, szabályozási, informatikai és technológiai elemek egyaránt megtalálhatók. A témában végzett, előbbi rendszerezést alapozó kutatások azt is kimutatták, hogy a különféle intézkedések megfelelő kombinációjával a közlekedés negatív környezeti hatásai lényegesen mérsékelhetők.

*

AZ ÉGHAJLATVÁLTOZÁS UTAKRA GYAKOROLT HATÁSA (FELADATOK, TAPASZTALATOK)
GÁSPÁR LÁSZLÓ

Kulcsszavak: közúti közlekedés, szélsőséges időjárási események, útügyi feladatok, felkészülés.

Egyértelműek a világméretű éghajlatváltozás társadalmi és gazdasági hatásai, amik alól az útügy és a közúti közlekedés sem kivétel. Az elmúlt időszakban hazánkban is egyre gyakoribbá váltak a klímaváltozást bizonyító jelenségek. Ezek a szélsőséges időjárási események az útügyi szakma számára is komoly kihívást jelentenek. Az adandó válaszok közül az elsők közé kerülhet a tervezési, építési, fenntartási és felújítási tevékenységekre vonatkozó szabványok és műszaki előírások módosítása, továbbfejlesztése annak érdekében, hogy a szakma a kedvezőtlenebbé váló időjárási helyzetre minél inkább felkészüljön. Emellett szükséges, hogy az ez irányú felkészülést a szakmai felsőoktatás, valamint a szakemberek továbbképzése is segítse, továbbá minél több előadás és azokhoz kapcsolódó publikáció is szolgálja a felkészülést.

*

ÁLTALÁNOS KATASZTRÓFAVÉDELMI RENDSZERMODELL KONCEPCIÓJA
BUKOVICS ISTVÁN

Kulcsszavak: katasztrófavédelem, rendszermodell, koncepció, stratégia, feladatok.

A tudomány által feltárt tartalékokra, kihívásokra figyelemmel, új stratégiai célok fogalmazhatók meg:

- A lakossági elégedettség növekedése, a polgárközeliség erősödése.
- A minőségorientált biztonság szolgáltatása.
- A minőségi, fenntartható fejlődés, fenntartható biztonság.
- A integrált rendvédelmi képesség, korszerű irányítási és tervezési modellek alkalmazása.
- A partnerségi viszony javítása a formális és informális közösségekkel.
- A problémamegoldó szolgáltatás felé elmozdulás.
- A legjobb gyakorlat (best practice) alkalmazása.
- Az intelligens, innovatív biztonság.

A részben a már folyamatban lévő, részben az új súlyponti feladatok alkothatják a katasztrófavédelem stratégiai menedzsment „klímastratégiáját”, mely több, egymást kiegészítő párhuzamos, valamint egymásra épülő kisebb projektek és nagyobb programok együttese. Ezek folyamatos megtervezését, menet közbeni kontrollját, értékelését, eredményeik gyakorlatba ültetését és PR-ját a stratégiai menedzsment eszköztárával célszerű irányítani.

  • Indokolt létrehozni a klímaváltozással kapcsolatos katasztrófavédelmi események, intézkedések adatbázisát (elektronikus dokumentációját).
  • Tudományos forrásokból célszerű folyamatosan átvenni a meghatározó globális, valamint kárpát-medencei és országos klímaváltozási jellemzők, trendek, valamint meteorológiai adatok adatsorait.
  • A bázisokban rendszerezett információkat célszerű térinformatika és egyéb elemző szoftverekkel tárolni, rendszerezni és demonstrálhatóvá tenni.
  • Számba szükséges venni, rendszerezni és pontosítani a klímaváltozásból eredeztethető katasztrófavédelemmel összefüggő kihívásokat (már ható és lehetséges fenyegetéseket).
  • Különös figyelmet érdemel újszerű kockázatelemző módszer alkalmazása a lakosságvédelemben.
  • A klímaváltozás hatásai miatt szükségessé váló módosító, jogszabályi háttér időszakonkénti megfogalmazása.
  • Szervezetfejlesztésben az irányító- és vezetési rendszer, valamint a humánerőforrás (oktatás-továbbképzésen kívül eső) fejlesztését megalapozó koncepciók klímaváltozással kapcsolatos követelményeinek lefektetése.
  • Műszaki fejlesztések, beruházások (pl. speciális gépkocsik, oltó és műszaki mentő felszerelések, speciális kárterület-felderítő, -mentő eszközök, monitor-rendszerek és/vagy elemeik, hordozható klímaberendezések, különböző teljesítményű szivattyúk és légcserélő berendezések, hőszigetelt sátrak és konténerek, vízi járművek stb.), felszerelések beszerzése (pl. különböző célokat szolgáló védőruházatok, hőszigetelő anyagok, kánikula-elsősegély felszerelések, vízi személyi mentőeszközök stb.).
  • Az új feladatokhoz új módszerek, taktikai eljárások kidolgozása, alkalmazásba vétele.
  • A katasztrófavédelmi oktatás, (tovább)képzés, valamint kutatás tervezése és gyakorlatban történő alkalmazása.
  • A lakossági és intézményi felkészítés, tájékoztatás, kríziskommunikáció új feladatainak meghatározása, figyelemmel arra, hogy a megoldás a társadalomban valósul meg, melyben fontos a média közvetítő szerepe.
  • Kiemelt figyelmet igényelnek a nemzetközi együttműködések, illetve a nemzetközi szervezetek iránymutatásai, direktívái, határozatai, szakmai tájékoztatásai, ezek rendszeres értékelése, döntés-előkészítő folyamatokba történő beillesztése, különös tekintettel az EU-tagságra.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://klimabarat.blog.hu/api/trackback/id/tr722828016

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása