2009 áprilisi hírlevélből
Ősidők óta ismeri és használja az emberiség azt a felismerést, hogy az élőlények érzékenyen reagálnak környezetük megváltozására, köztük olyan dolgokra is, amelyeket az ember műszerek nélkül nem, vagy csak korlátozottan képes érzékelni. Erre a jelenségre számos példát lehet hozni (vándorló madárfajok mutatják az évszakok változását, a növényzet jelzi a talaj só-, nedvesség- és tápanyagtartalmát, számos zuzmófaj pusztulásával jelzi a levegő szennyeződését), de talán a legkézenfekvőbb példa, hogy az időjárási események változásai válaszreakciókat váltanak ki a szabadban élő állatokból és növényekből. A természeti népek számtalan megfigyeléssel rendelkeznek arról, hogy egyes élőlények viselkedése milyen információkat szolgáltathat az időjárás várható alakulásáról.
E népi bölcsességek többsége felületesen szemlélve babonának tűnhet, de már sok ilyenről kiderült, hogy van rá racionális magyarázat (pl. a fecskék esős időben a légnyomás csökkenésének hatására lejjebb húzódó rovarokat követve repülnek alacsonyabban).
A természetes élővilág sokkal közvetlenebbül ki van téve az időjárás viszontagságainak, mint a magának mesterséges környezetet építeni igyekvő ember. Ily módon az sem meglepő, hogy a pillanatnyi időjárás mellett az időjárás hosszútávú jellegének és mintázatának – az éghajlatnak a változásai is igen érzékenyen érintik egy-egy terület élővilágát. Könnyen megeshet, hogy amíg az emberiség még vitatja az éghajlatváltozás tényét, addig a természet, mint egy érzékeny műszer már egyértelműen jelzi a változások bekövetkeztét. A nemzetközi szakirodalomban már ma is számos jól dokumentált példa ismert az olyan változásokra, amelyekre kizárólag az éghajlatváltozás ténye kínál elfogadható tudományos magyarázatot.
Mivel az éghajlat megváltozása azt jelenti, hogy az időjárás változásának rendszere kimozdul az addig megszokott mederből, így várhatóan az élőlények reakciói sem maradnak meg a korábban megszokott keretek között. A különböző időjárási helyzetek gyakorisága megváltozik, és a fajok többségének várhatóan korábban nem tapasztalt szélsőséges időjárási helyzetekkel kell majd a jövőben szembenézni. A jégkorszakok során Földünk átlaghőmérséklete mintegy 4–7 °C-kal volt hidegebb az elmúlt évezredben tapasztalhatónál, és ez a hőmérséklet-különbség elegendő volt ahhoz, hogy egész kontinensek élővilágát teljesen átrendezze. Hazánk nagy részét például 12000 évvel ezelőtt még erdős és tundra jellegű foltokkal tagolt, hideg kontinentális sztyeppvidék borította, mely az időközben eltelt évezredek alatt fokozatosan, több lépésben alakult át a mai meleg-kontinentális erdőssztyepp jellegű vegetációvá. A pesszimistább forgatókönyvek által a XXI. század végére jósolt felmelegedés mértéke azonos nagyságrendű a jégkorszakok leghidegebb időszaka óta bekövetkezett melegedés mértékével. Nyilvánvaló, hogy a jelenleg tapasztalható éghajlatváltozás is kiterjedt és mélyreható változásokat fog előidézni Földünk ökológiai rendszereinek szerkezetében és működésében.
Ez a folyamat az ökológiai rendszereket a mainál sérülékenyebbé, sebezhetőbbé teszi. Az emberi társadalom „minden igyekezete ellenére” nem tudta teljesen függetleníteni magát az élővilág, a bioszféra különféle „szolgáltatásaitól”, mint amilyen a globális szén-, víz- és tápanyag-körforgás fenntartása, a hulladékok lebontása, az élelem- és nyersanyagszükséglet (pl. fa, papír, rostok) megfelelő minőségű biztosítása, a különböző kulturális és esztétikai szolgáltatások vagy a biológiai sokféleség fenntartása. Sőt, mivel a bioszféra a globális éghajlati rendszernek is egy kulcsfontosságú belső szabályozó eleme, így tulajdonképpen a jelenlegi éghajlat stabilitása is többek között az ökológiai rendszerek egyik szolgáltatásának tekinthető. Mindezek alapján az élővilágnak a globális változások következtében bekövetkező sebezhetősége sokkal több, mint érdekes, tanulmányozásra váró jelenség – az emberiség jövője, jövőbeli életminőségünk szempontjából kulcsfontosságú, hogy milyen mértékben és hogyan alakulnak át az ökológiai rendszerek az éghajlatváltozás következtében. Ezáltal pedig a természeti környezet állapota nemcsak a közeljövő időjárásának vagy az éghajlat aktuális állapotának, hanem a jövő generációk lehetőségeinek is fokmérőjévé válik.
