Most már minden közlekedő a zsebén érzi, hogy baj van: az üzemanyag lassan megfizethetetlenné válik. Tényleg vége az olajkorszaknak? Ha igen, mi jöhet utána? És ami nagyon nem mindegy: milyen megrázkódtatásokkal járhat az átállás? Többek között erről kérdeztük Hetesi Zsoltot, az ELTE óraadó tanárát, a témakör egyik elismert szakértőjét. 
[Az interjú eredetileg az Index Totalcar rovatában jelent meg.]

– Lesz még ön szerint olcsóbb az üzemanyag? Autózhatunk még valamikor kedvünkre, úgy, hogy ne képzelnénk folyamatosan egy tojást a gázpedált nyomó talpunk alá?
– A jelenlegi, rekordmagasságú európai és benne a magyarországi üzemanyagárak jelentős részben a rendkívül magas adótartalomnak köszönhetők, a világ sok országában jóval olcsóbb a benzin és a gázolaj. De az árak hosszabb távon mindenütt nőni fognak, mert a készletek apadnak, ez ügyben ne legyenek illúzióink. A probléma sokkal nagyobb és átfogóbb, mint azt a legtöbb ember, beleértve sok döntéshozót is, gondolná. A válság lényege egy mondatban: a fosszilis energiaforrások által biztosított energiatöbbletre egy túlméretes civilizáció épült fel, amely, ha az energiaforrásai csökkennek, képtelen lesz magát fenntartani. Annál is inkább, mert a folyamatos növekedésre épül, ez a hajtómotorja. Sok jel mutat arra, hogy nincs messze az idő, amikor a kitermelés elkerülhetetlenül csökkenni kezd, és a kínálat már nem tudja kielégíteni a keresletet.

– Sokan azt mondják, kár aggódni, hiszen már rég megszülettek az olajat leváltó új energiaforrások kiaknázását lehetővé tevő technológiák tervei. Amint tényleg elfogy az olaj, és a belőle kihúzható irdatlan nyereség csökkenni kezd, a hét lakat alatt őrzött terveket előveszik, és kisebb zökkenők után új síneken fut a civilizáció vonata tovább. Mi lesz a következő energia-jolly-joker ön szerint?
– Ki kell ábrándítsak mindenkit, ilyen újfajta energiaforrásra épülő, eltitkolt technológia nagyon nagy valószínűséggel nem létezik, ezt nyugodtan besorolhatjuk a városi legendák közé. Vannak reménybeli új technológiák, de ezek még csak a kísérleti fázisnál tartanak, és egyelőre nem lehet megmondani, melyikből lesz valóban hatékony, mindennapos forrás. Ráadásul minden felfedezésnek, minden új találmánynak megvan a maga felfutási ideje, ami több évtized is lehet, főleg, ha a világméretű elterjedésében gondolkodunk.

– Miért ilyen nehéz kiváltani az olajat?
– A fosszilis hordozók (a kőolaj, a földgáz, a szén) valójában napkonzervek. Az élő szervezetek, a növények által évmilliók alatt megkötött napenergia további évmilliók alatt besűrűsödött. Ezt a nagyon lassan felhalmozott készletet használtuk el mi földtörténeti léptékkel egy szempillantás, úgy 150 év alatt. Óriási szerencsénk volt az olajjal, hiszen könnyen bányászható, nagy energiasűrűségű, a feldolgozása, szállítása sem bonyolult, és az energiatartalma is elég egyszerűen kinyerhető. Nem csoda, hogy robbanásszerű technikai-társadalmi fejlődés bontakozott ki az általa biztosított energiára építve. Ezt nem könnyű helyettesíteni, olyannyira nem, hogy úgy tűnik, egyelőre nincs is mivel.

– Atomenergia? A szél és a víz energiája? A napsugárzás? A bioüzemanyagok? Ezek semmiképp nem lesznek képesek fedezni az emberiség szükségleteit a közeli jövőben?
– Nem tartom valószínűnek! Az atomenergiával ugyanaz a baj, mint az olajjal: az uránkészletek végesek, és bár elképzelhető, hogy a jelenlegi atomhulladék-kontingens új eljárásokkal még egyszer felhasználható lesz energiatermelésre, de előbb-utóbb végére érünk a tartaléknak. Lehetséges továbbá olyan erőművet is tervezni, amely az uránnak egyelőre nem hasznosított – és a jelenleginél nagyobb felhasználható készlettel rendelkező – 238-as izotópját fogja munkába, az úgynevezett szaporítóreaktorokban. Sajnos egyelőre nincs kiforrott megoldás arra, hogy ez miként működhetne, ezért 10 éven belül a tömeges elterjedése nem várható. Szóba jöhetne még a nukleáris fúzió, tehát hogy a Napban zajló folyamatokat lemásolva állítunk elő energiát, ám erre még komoly kísérleti erőművünk sincs, az eddigi kísérletekben a francia ITER-ben több energiát kellett bevinni a folyamatba, mint amennyit kinyertek belőle. A szél, a víz és a napsugárzás energiatartalmából a jelenlegi technológiákkal nem tudunk hatalmas mennyiséget hasznosítani, forradalmian új eljárás pedig nincs a láthatáron. Növényekből üzemanyagot készíteni valójában hatalmas pazarlás, értékes területeket vonunk el ugyanis az élelmiszer-termelés elől. A felsorolt energiafajták nagy része hasznos forrás, és nagy szükség lesz rájuk egy vélhetően eljövő átmeneti időszakban, de nem tudják helyettesíteni a fosszilis hordozókat. Egy háztartás energiaigényét például már ma is biztosítani lehet nap- és szélenergiával, de a társadalom energiaigényéhez mérten ezek a források elégtelenek.

– Akár már az is megoldható lenne, hogy az elektromos autómat teljes egészében szél- és napenergiából nyert árammal töltsem otthon, kvázi ingyenessé téve a közlekedésemet?
– Igen, ez lehetséges, de akkora beruházással jár mind az elektromos autó, mind az otthoni mini erőmű megvétele, hogy egyelőre nem érné meg. Illetve a világ teljes autóparkját figyelembe véve ez egy hosszú folyamat lenne, amelynek még az elején sem tartunk. Nem egyszerű megbecsülni, hogy ez egyáltalán lehetséges-e.

– Amikor meg már megérné, biztos jön majd állam bácsi, és jól megadóztatja ezt is… Véleménye szerint mennyi időnk van még hátra az olajkorszakból?
– A jövőt pontosan megjósolni lehetetlen, hiszen rengeteg tényező bonyolult kölcsönhatása alakítja a folyamatokat. A 2008 óta tartó gazdasági világválság is évekkel tolta odébb az energiaválság idejét, hiszen drasztikusan visszaesett az energiahordozók iránti kereslet. Ugyanakkor nem árt tudni, hogy 2005 óta az olajkitermelés lényegében stagnál, és valószínűleg rövidesen csökkenni kezd, miközben az igények napról napra nőnek. Ha mindenáron időpontot kell mondanom, akkor azt valószínűsítem, hogy valamikor 2030 körül, de legkésőbb 2050 táján már komoly problémákkal nézhetünk szembe. Addigra ugyanis az olaj eltűnőben lehet a világpiacról, és ha nem helyettesítik, az káoszhoz vezethet. A kutatócsoportok egy része szerint ilyen rövid időn belül nem lehet kiváltani az olajat. Az energiahiány ráadásul csak a problémakör egyik eleme, amely szorosan összefonódik a természeti környezet drasztikus leromlásával és a túlnépesedéssel. Ezek talán még jelentősebb gondok, mint az, hogy elfogy az olaj. A MEA (Millenium Ecosystem Assesment) 2007-es jelentése szerint a huszonhárom nagy biológiai rendszerből hét jelentősen, további nyolc pedig már visszavonhatatlanul károsodott az emberi tevékenység következtében. A jelenségeket a végtelenségig sorolhatnánk, az erdőirtástól a tengerek túlhalászásán és a természeti élőhelyek drasztikus zsugorodásán át a globális felmelegedésig. Ez utóbbi is nagy valószínűséggel az emberi tevékenység következménye: az évmilliók alatt a föld alá temetődött, a növények által kivont szenet most visszapöfögtetjük a légkörbe, márpedig a szén-dioxid üvegházhatású gáz. Ami a népességet illeti, az azért tudott hétmilliárd fősre felszaporodni, mert a fosszilis hordozók és a természeti erőforrások felhasználásával sikerült annyi pluszenergiát pumpálni a rendszerbe, amennyi ezt a megszaladást lehetővé tette. Ezen az energiagazdagságon kialakult egy fejlett, sokrétű civilizáció, a nagy kérdés az, hogyan alakul ennek a jövője, ha energiaszűkébe kerülünk.

– Milyen folyamatok támasztják alá, hogy közeleg az energiabőség vége?
– A rendelkezésre álló olajmezők hozama az elmúlt öt–nyolc évben stagnált, illetve csökkenni kezdett. Kevés az esély arra, hogy a Földön valahol még hatalmas kiterjedésű, könnyen kitermelhető készleteket találnak. És itt a kitermelhetőségen nagy hangsúly van. Nincs például értelme annak, hogy olyan folyamat révén állítsunk elő energiát, amibe többet kell befektetni, mint amennyit kinyerünk belőle. Ez egész egyszerűen értelmetlen. Nagy készletek találhatók még mélytengeri lelőhelyeken, olajhomokban, olajpalában, ám ezek kinyerése jóval drágább, és csak stabilan száz dollár fölötti hordónkénti olajár mellett éri meg. Továbbá egy részük alig ad energiatöbbletet a kitermelés során befektetetthez képest, valamint nem lehet belőlük tetszőleges mennyiséget bányászni egy nap alatt – nem tudunk annyit kinyerni ezekből a készletekből, amennyit jelenleg a könnyen hozzáférhető olajból még ki lehet szedni. Ami azt jelenti, hogy lesz még egy ideig fosszilis energia, csak tendenciáját tekintve egyre drágábban és egyre kisebb mennyiségben. Elképzelhető például, hogy egyre kevesebb ember tudja majd finanszírozni az egyéni közlekedését. Földgázból még elég nagy készletek vannak, de az nem helyettesíti minden téren a kőolajat, ráadásul a tengeri szállításához szintén olajra van szükség. De talán szemléletesebb, ha egy ország példáján mutatom be a helyzetet. Kína az 1980-as évekig olajexportőr volt – ma Indiával együtt ez a hatalmas ország gerjeszti a leginkább a keresletet. Feketeszénkészletei még vannak, ám a növekvő kitermelés mellett ezek egyre gyorsabban fogynak, olyannyira, hogy Kína elkezdett szenet vásárolni. Ez egyelőre még csak arra kell, hogy a tartalék készleteit a megfelelő mértékben növelje. De mi lesz akkor, ha a kőszénkitermelése tetőzik, majd csökkenni kezd? Nos, akkor lesz csak igazán nagy felvásárló… Persze az import is csak addig működik, amíg találunk olyan országot, amelyik el akar adni. Ahogy a készletek csökkennek, eljön az a pillanat, amikor a kitermelés már csak az adott ország saját igényeit fedezi, és importra nem jut; azután már azokat sem fedezi. Ismét egy kínai példa: az ország már korlátozza számos iparág, így a híradástechnika és a komputeripar számára nélkülözhetetlen ritka földfémek kivitelét. Felmérték és megértették ugyanis, hogy ezekre a saját iparuk ellátására lesz szükségük.

– Ha tudjuk, hogy korszakváltás előtt állunk, miért nem készülünk erre erőteljesebben? Miért nem igyekszünk biztosítani a körülményekhez képest optimális átmenet feltételeit?
– A modern világot nagyrészt a fogyasztás lendíti előre, erre épül az egész rendszer. A fejlett társadalmakban az emberek megszokták, hogy egyre többet és többet fogyasztanak, hogy jó körülmények között, demokráciában élnek, és erről nem is akarnak lemondani. A politikusokat a rövid távú szavazói érdekek kielégítése motiválja, ezért is meg a világ megosztottsága miatt is kevés az esély arra, hogy globálisan összehangolt, hosszú távú, hatékonyan kivitelezett program születik. Csak nézzük meg, hogy mi történik, pontosabban mi nem történik a nemzetközi fórumokon klíma ügyben.

– Nos, ha nem mondja ki ön, kimondom én: elég nagy esély van rá, hogy a feje tetejére áll a világ, alapos átrendeződésnek nézünk elébe, és a sok emberáldozattal járó konfliktusok sem zárhatók ki. Milyen forgatókönyvek képzelhetők el?
– Nézze, én nem jövőkutató vagyok, hanem fizikus, már csak ezért sem tudok és nem is akarok a jövendőmondó szerepében tetszelegni. De azért józan paraszti ésszel is levonhatjuk a következtetést, hogy ha helytálló mindaz, amiről eddig beszéltünk, vagyis az emberiséget fenyegető energiahiány, akkor jelentősen át fognak alakulni az emberiség létét meghatározó körülmények. A lehetséges jövők skálája a viszonylag kis veszteséggel lebonyolított, jól menedzselt átmenettől a nagy pusztulást okozó teljes összeomlásig, az éhínséget, járványokat, erőszakot hozó Mad Max-világig terjed. Az előbbire nem sok esélyt látok, de remélem, hogy az utóbbit sikerül elkerülni. Sajnos, ha csak valami hatalmas csoda nem történik, mindenképpen számíthatunk néhány nagyon kellemetlen hatásra. Ilyen a közlekedés összeomlása, egyes iparágak, végső soron az egész ipar termelésének visszaesése. Ezekről az eshetőségekről is beszámolt a német hadsereg egy nemrég kiszivárgott, az olajhozamcsúcs kapcsán készített kutatási anyaga. Mit fenyeget még a fosszilis források szűkös hozzáférhetősége? Elég csak arra utalni, hogy a kőolaj a vegyipar egyik legfontosabb alapanyaga. Az üzemanyag a műtrágya, a növényvédő szerek, mind-mind fosszilis forrásból készülnek, és ezek nélkül töredékére csökkenne a mezőgazdaság teljesítménye. A szükséges erőforrások és a megfelelő szervezettség híján visszaesne a tudomány teljesítménye, csökkenne az egészségügy és az oktatás színvonala. Ezek mind ijesztő következmények a mai rendezett, kényelmes világunkból nézve. Ugyanakkor nem tudom, hogy ez-e a legrosszabb, ami történhet velünk, vagy az, hogy valaki mégiscsak elővarázsol valamilyen csoda energiaforrást, és az emberiség féktelenül pusztítja tovább a saját bolygóját, ami hosszú távon még nagyobb kataklizmához vezethet.

– Ha a társadalom nehezen mozdul is, mit tehet az egyes ember, hogy amennyire lehet, felkészülten fogadja ezeket a változásokat?
– Azt gondolom, hogy az erőforrások csökkenésével ismét nagyobb szerepet kap majd az önellátás. A helyi és térségi közösségek újjászerveződnek, ez pedig lokális energia-, élelem- és számos esetben lokálisan termelt fogyasztásicikk-ellátást tesz lehetővé. Ugyanakkor az internet és az egyéb kommunikációs technológiák remélhetőleg fennmaradnak, továbbfejlődnek, hiszen hasznuk nagyon nagy; ez tehát egy takarékosabb, lokálisabb, de nem bezárkózó világ lesz. Az egy főre jutó energiafogyasztás korábbi évtizedekben tapasztalt robbanását a fosszilis források tették lehetővé. A jövőben a korlátozottabb, ésszerűbben felhasznált energiafogyasztás felé vezet az út. Az embereknek meg kell találniuk majd a maguk helyét, szerepét ebben az új viszonyrendszerben, ami lehet, hogy kevesebbet nyújt az anyagi javak szintjén, de szinte biztosan többet kínál az emberi kapcsolatok, a közösségépítés terén. Ha csak belegondolunk, mennyi felesleges tárggyal és szolgáltatással vesszük körül magunkat, beláthatjuk, hogy ez még korántsem a világvége lesz – persze ha a kényszerű globális alkalmazkodási folyamatot sikerül nagyjából mederben tartani, amiben nem lehetünk egészen biztosak.

– Hogy visszakanyarodjunk eredeti témánkhoz: milyen közlekedési rendszer képzelhető el az olaj nélküli világban?
– Bontsuk ketté a témát közösségi és egyéni közlekedésre! Ami az előbbit illeti, világszerte megvannak a vasútvonalak, ezeken vissza lehet térni a nagyobb forgalomra. A közösségi közlekedés terén ismét kiemelkedő lehet a vasút szerepe, az IC-k az egyik legtakarékosabb közlekedési eszközök, ha az egy főre jutó fogyasztást nézem km-re vetítve. A szállítás problémája már jelentősebb, hiszen a kamionok, teherhajók, melyeken a globális gazdaság mozgatja áruit, nehezen cserélhetők le más eszközre. Közvetlen villamos hajtás aligha képzelhető el egy kamion esetén, hajókról nem is beszélve… Annyi energia valószínűleg nem lesz, hogy mindenkinek lehessen saját autója, vagy ha mégis, azokat kis teljesítményük és hatótávjuk miatt csak közeli célpontok elérésére használják majd. Tavasztól őszig egyébként villanyrobogókkal is jól el lehet boldogulni helyben, de van egy még jobb eszköz, a bicikli, hogy a saját két lábunkat ne is említsem. Hogy a repüléssel, különösen az interkontinentális járatokkal mi lesz, arra nézvést vannak ötletek, de ilyen tömeges formában valószínűleg csak az olcsó energia korában tudtuk használni őket.

– A remény hal meg utoljára, mondjunk hát a beszélgetésünk végére valami biztatót…
– Az emberiség a történelme során túlélt már sok nehéz helyzetet, megoldott válságos szituációkat, bár a legtöbbször nagy árat fizetett érte. Okosak vagyunk, kreatívak, eltökéltek, és ez segíthet majd ebben a közelítő problémaözönben, amelyhez fogható még soha nem tornyosult előttünk. Ugyanakkor felelőtlenek és szűk látókörűek is vagyunk – különben eleve nem kerültünk volna ebbe a helyzetbe, és nem viselkednénk a természet ellenségeként, amely nélkül aligha boldogulhatunk. A természethez és a saját, egykor működött közösségi példáinkhoz fűződő viszonyt kell helyreállítanunk – ez az egyetlen esélyünk, és remélem, meg tudjuk ragadni. Sajnálom, ennél biztatóbbat nem tudok mondani. Mindenki tegye meg a maga szintjén, amit tud, és a sok egyéni jóakarat remélhetőleg olyan erővé egyesül, amellyel át tudjuk úgy formálni a világunkat, hogy az utódaink is teljes életet élhessenek.

******************************************
Fogy az idő
Az Egyesült Államok 48 szárazföldi kőolajmezőjének összesített hozama minden várakozás és ellenkező becslés ellenére esni kezdett 1971 után. Ezen a tényen nem változtatott semmit az említett dátum után felfedezett Mexikói-öböli és alaszkai olajmezők termelésbe hozása sem. Egyetlen olajgeológus volt, aki képes volt előre megbecsülni ezt a jelenséget, M. King Hubbert, akit egészen a jelenség bekövetkezéséig nem is vettek komolyan.

Miután az USA és az Északi-tenger olajmezői is igazolták, hogy egyetlen mezőrendszer termelését sem lehetséges a kimerülés pillanatáig növelni, sem szinten tartani egy idő után, a Hubbert-féle elmélet keretében kezdték el vizsgálni a földi olajkitermelés jövőbeli lehetséges alakulását. Az USA-ban az elnök számára készített ún. Hirsch-jelentés az akkor rendelkezésre álló adatok alapján az olajkitermelés tetőzését 2006 és 2015 közé tette. A jelenlegi modellek szerint a kitermelési csúcs 2008 és 2011 között lehetséges.

A helyettesítésnek az elkövetkező 5–15 évben kellene végbemennie, ugyanis az összesített fosszilis források hozama legföljebb eddig tartható szinten. A globális energiarendszer látókörében azonban nincs olyan forrás, amely skálázhatóságban, energiasűrűségben, tárolhatóságban, olcsóságban, nettó kinyerhető energiában megközelítené a fosszilis forrásokat. (H. ZS.)

**************************************************
Jól befűtünk magunknak
A jelenleg a Földön élő fajok mintegy egyharmada kipusztulhat, ha még 2 C°-kal növekszik a hőmérséklet (IPCC, Fourth Assesment). Ez elképzelhetetlen csapással járna bolygónk ökoszisztémájára. Az ember fennmaradása egy ilyen környezetben alig biztosítható, ennek egyszerűen az az oka, hogy az ember a tápláléklánc végén foglal helyet, ezért csúcsragadozóként fogható fel. Az emberiség túléléséhez 23 nagyrendszer működése szükséges, ezekből 15 jelentősen sérült, többségük visszavonhatatlanul (MEA).

Az átlaghőmérséklet növekedtével négy egymástól független következmény várható:
1. A hőmérséklet növekedésével valószínűleg elolvad az Északi-sark jege. Ennek következtében a Golf-áramlat előterében felhígulhat a só sűrűsége, ez pedig magával hozza az áramlat lelassulását, hiszen azt a só sűrűségkülönbsége (gradiense) hajtja. Ez valószínűleg hűteni fogja Európát. A grönlandi jég elolvadása megemeli a tengerszintet néhány méterrel. A hideg északi tájak melegedése miatt egyes kutatások szerint még a Golf-áramlat jelentős lassulása előtt is hidegebb levegő tolódik Európa fölé, keményebb telet okozva.

2. A hőmérséklet növekedésével a világtenger is melegszik, a CO2-megkötő képessége ezzel csökken, tovább gyorsítva a felmelegedést.

3. Továbbá a melegedés miatt összeomlik az Amazonas-medence őserdei élővilága, valószínűleg ezzel eltűnik az utolsó jelentős szárazföldi CO2-megkötő nagyrendszer.

4. Ha 5 C°-ot emelkedik a bolygó hőmérséklete, akkor felolvad az összefüggő jégtakaró a föld alatt Szibériában. Az ott található jég 10%-ban metánt tartalmaz; a vízmolekulák csapdába zárják a metánmolekulákat. Ha mindez felszabadul (a jelenség Nyugat-Szibériában már zajlik), akkor összesen 450 milliárd tonna metán jut a légkörbe, ami rövid távon annak felel meg, mintha 23-szor annyi CO2 jutna ki. Ennek következményei beláthatatlanok. (H. ZS.)

Néha egy kis simsonozás
Hetesi Zsolt fizikus, az Eötvös Loránd Tudományegyetem óraadó tanára. Szakterülete a fizikai kozmológia, a matematikai statisztika és a fenntartható élet. A Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport tagja. Biciklizik és a tömegközlekedést használja, autója nincs. Az édesapjától megörökölt Simson motorkerékpárral időnként megy egy kört a szőlőhegyen – ez az ő „közlekedési luxusa”.