Néhány évtizeden belül globális problémává válhat a vízkészletek szűkössége a népesség növekedése, az éghajlatváltozás, a sokféle szennyezés és a pazarló felhasználás miatt. Sokan úgy vélik, vízből nincs hiány, az emberi fogyasztásra alkalmas mennyiség azonban a Föld egyes pontjain igen csekély, sőt egyre kevesebb lehet. Így fel kell készülni azok visszaforgatására és újrahasznosítására - véli Somlyódy Lászlóakadémikus, aki részt vesz az ENSZ vízkészletekről szóló legújabb világjelentésének előkészítésében
Bár a Föld felszínének 71 százalékát víz borítja, a rendelkezésre álló mennyiség csak látszólag hatalmas. A vízkészletek 97,5 százaléka sós, és ugyan a fennmaradó 2,5 százaléknyi édesvíz is hatalmas tömeget tesz ki, ennek valójában csak a töredéke hasznosítható. - A vízkészletek úgynevezett statikus és dinamikus részekre bonthatók, amelyekből a statikus vizek felélése a felszín alatti vizek nagyarányú csökkenéséhez, valamint a folyók és tavak eltűnéséhez vezet. Hasznosítani a fenntarthatóság miatt csak a csapadék formájában a szárazföldre lehulló mennyiséget lehet - mutatott rá Somlyódy László, a Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem tanára, aki a vízdilemmával kapcsolatos gondolatairól az mta.hu mellett a Magyar Tudomány hasábjain is beszámolt. Az akadémikus kiemelte, hogy a vízutánpótlást biztosító csapadék mennyisége globális átlagban már csupán évi 6000 m³/fő, de ez is csak részben hasznosítható, hiszen egy része nem vagy nehezen hozzáférhető területen található, gyorsan levonul az árvizekkel, gyakran erősen szennyezett, ráadásul a vizek kitermelésének mértékét ökológiai igények korlátozzák. Így a hasznosítható készlet évente körülbelül csupán 2000 m³/fő, ami alig kétszerese egy ember éves vízigényének. - A globális kihasználtság 50 százalék körüli, ami igen magas érték, figyelembe véve a területi egyenlőtlenségeket, például azt, hogy a Közel-Keleten az egy főre jutó készlet messze az átlag alatti, 100 m³évente - hangsúlyozta Somlyódy László.
A professzor a veszélyeztetett területek között említette Észak-Kínát, Indiát, a Közel-Keletet, valamint Észak-Afrikát, de - mint mondta - már most jelentős vízhiánnyal küzd az Egyesült Államokban Kalifornia, illetve Ausztrália is. Az akadémikus a jövőről szólva kiemelte: a népesedés és a klímaváltozás valószínűleg csak még kiegyenlítetlenebbé teszi a készletek eloszlását. Ráadásul a másik oldalon - a gazdasági fejlődés következtében - tovább nőnek az igények. Kiemelt globális szerepe lesz Kínának és Indiának ahol megtöbbszöröződhet a vízigény, a jelenleg évente átlagosan 700 köbméter/fő „víz lábnyom"megkétszereződhet vagy háromszorozódhat. Somlyódy László szerint nem biztos, hogy ennyi többletkészlet rendelkezésre áll majd a környezet veszélyeztetése nélkül, ami viszont kérdésessé teszi például a növekvő népesség számára szükséges gabonamennyiség előállítását, azaz az élelmezés biztonságát. - Amennyiben pedig Kína az import mellett dönt és be is tud szerezni gabonát máshonnan, akkor a termékbe beépülve szállít a globális kereskedelem révén óriási mennyiségű „virtuális" vizet, ami máshol idézhet elő vízhiányos körülményeket - tette hozzá az akadémikus.
Magyarországról szólva a kutató elmondta, hogy bár az ország vizekben igen gazdag, ezek jelentős része külföldről érkezik a folyóinkon, csak töredéke hullik le csapadék formájában az ország területén. Emiatt egyre nagyobb problémákkal kell számolni például az Alföldön, ahol nemcsak a belvíz vagy az áradások, hanem az aszály is tizedeli a terményeket.
Somlyódy László a megoldási lehetőségek közül mindenek előtt az igények felülvizsgálatát említette. Mint mondta, hosszú távon érdemes eltekinteni például a háztartásokban az olyan pazarló eszközök használatától, mint a vízöblítéses WC. Elkülönítetten kellene kezelni és hasznosítani az úgynevezett fekete, a sárga és a szürke szennyvizet, ami párosulhat a tetőről lefolyó csapadékvíznek a kert öntözésére vagy a WC öblítésére való felhasználásával. Fontosnak tartja az akadémikus a tiszta ipari és mezőgazdasági technológiák alkalmazását is, amelyek csökkentik a vízigényt és a szennyeződések megelőzését. A kutató utalt arra: példák sokasága mutatja, hogy az igények 1-2 év alatt megtérülő beruházások révén akár a tizedére csökkenthetők. Megfontolandónak tartja a professzor a tengervíz-gazdálkodás fejlesztését is, a fenntarthatóság kulcsának azonban a víz és anyagforgalmak korszerű technológiák révén történő zárását nevezte. - Ily módon csak annyi vízre van szükségünk, amennyi a termékekbe beépül és fedezi a veszteségeket - hangsúlyozta Somlyódy László.
A kutató rámutatott, hogy eddig - a közhiedelemmel ellentétben - egyetlen háború sem tört ki a víz miatt, az azonban nem tudható, hogy ez a jövőben is így lesz-e. - Az azonban biztos, hogy a népesség növekedésével, az éghajlatváltozással, a globalizáció számos következményével, a sokasodó szennyezési bajokkal egyre közelebb sodródunk a fejlődés korlátaihoz - mutat rá tanulmányában Somlyódy László, hangsúlyozva, hogy a korlátosan hozzáférhető és semmivel sem helyettesíthető édesvizet megfontoltan, a fenntarthatóság jegyében kell használni.
Az írás eredetileg az MTA Hírlevélben jelent meg.
