A világgazdasági jelenlegi rendszere az állandó gazdasági növekedés lehetőségére épül, amelyet legfeljebb időleges válságok szakíthatnak meg. Ehhez az állandó növekedéshez viszont mind több energiára van szükség. Fő energiahordozóink, az ősmaradványi erőforrások azonban végesek és a kőolaj-, gáz- és szénkészletek csökkenése már ma is gondot okoz és a jövőben még több gondot fog okozni. Nagy erőkkel keressük, miként pótolhatnánk a csökkenő majd kifogyó forrásokat.
Az atomerő a korábbi évtizedek gazdaságossági számításai szerint túl költségesnek és kockázatosnak minősült. Emiatt atomerőművek építésére egyre kevesebb ország vállalkozott. Kiderült, hogy az uránérc tartalékok is végesek és kimerülőben vannak. Ha több atomerőművet építünk, meglehet, nem lesz urán az üzemeltetésükhöz. Emiatt túl nagy kockázatot vállalnánk, ha újabb atomerőmű építésével akarnánk fedezni jövendő energiaszükségleteinket, csak a jelenlegi kereteken belüli bővítés és az üzemidő meghosszabbítása tűnik ésszerűnek. Pillanatnyilag Oroszország és az USA atomfegyvereinek leszerelése enyhít az atomerőművek üzemanyaghelyzetén, ugyanis a bombák atomtöltete üzemanyaggá alakítható. Ma az USA atomerőművei fűtőanyagának 45%-a leszerelt orosz, 5%-a leszerelt amerikai atomfegyverekből ered. Az így termelt villamos energia az USA teljes szükségletének 10%-át teszi ki.
Nehéz a sugárzó hulladék elhelyezése, mert az elhasznált fűtőelemek fő szennyezője a plutónium. Felezési ideje kb. 24 ezer év. Évente közel 90 tonna plutóniumot termelnek a világ atomerőművei. Mint az atombomba gyártásának alapanyaga, a plutónium veszélyezteti a nemzetközi biztonságot. Továbbá a plutónium nemcsak sugárzó, hanem maga a fém és vegyületei is nagyon erős vegyi mérgek. Egy sugárzó anyag sugárzásának erőssége 10 felezési idő alatt csökken durván az ezredrészére, ekkortól fogva tekinthető ártalmatlanabbnak, ez az idő a plutónium esetében 240 ezer év. Valószínűleg magfizikai eljárások segítségével találhatunk módszereket
a jelenleg még megoldhatatlannak látszó feladatok kezelésére. Újabb, más elveken működő atomerőművekkel kapcsolatos vizsgálatok is folynak, sajnos az elmúlt évtizedekben ezekre sem fordítottak kellő figyelmet.
Hacsak nem sikerül napelemeket festékáron gyártani és minél nagyobb felületeket, tetőket, falakat, utakat velük befedni, a jelenlegi atomerőművek üzemidejét kell hosszabbítanunk, ameddig csak lehet.
Más források, mint a bioüzemanyag és a nagy biomassza erőművek még nagyobb veszély hordozói. Ha rátérnénk a mező- és erdőgazdasági melléktermékek termőtalajba való visszaforgatása helyett a nagybani elégetésükre, a talajok humusztartalmának fenntartásához szükséges energiákkal hajtanánk járműveinket és termelnénk áramot. Ezzel az utánunk jövő nemzedékek élelmiszer-termelését lehetetlenítenénk el.
Megoldásként fel kell adnunk az állandó gazdasági növekedésre való törekvést, már csak azért is, mert az erre épülő rendszer nagyon alacsony hatékonyságú.
Az a feltételezés, hogy a természet korlátlanul és a végtelenségig adhatja, amire a növekvő gazdaságnak szüksége van, tudományosan tarthatatlan.
Mindebből következik, hogy elsődleges feladatunk a gazdaság jelenlegi rendszerének ésszerűsítése. Ekkor a jelenleginél sokkal kevesebbet dolgozva erőforrásból is jóval kevesebbre lenne szükség és a jövő ígéretes erőforrásának, a naperőnek és a
más elven működő atomerőműnek fejlesztéséhez és legalább a mai atomerőmű tökéletesítéséhez, hulladékkezelésének kidolgozásához szükséges tudományos kutatások elvégzésére is nyernénk időt.
Végh László
tudományos főmunkatárs
MTA Atommagkutató Intézete, Debrecen
A fent kifejtettek a saját véleményem és nem a hivatalos álláspont.
