A Magyar Szociológiai Társaság november elején Budapesten tartotta éves konferenciáját. A konferencia egyik szekciójában a klímabarát települések eddigi eredményeiről és ennek szociológia szempontból történő értékelésről volt szó. Két előadás rövid összefoglalóját és a szekcióban történt vitáról készült beszámolót közöljük.
Antal Z. László: Éghajlatváltozás és társadalmi változások
Az éghajlatváltozás és általában a környezeti válság a Föld minden lakóját érintő természeti jelenségek. Ma már több ezer olyan települést ismerünk, amelyek helyi szinten próbálnak válaszokat adni az éghajlatváltozás, az ezzel sok tekintetben összefüggő erőforrásválság és általában a környezeti válság kihívásaira. A szükségesnek tartott lépések megtétele azonban - Magyarországon és külföldön egyaránt - gyakran jogi akadályokba ütközik. Az érvényes jogszabályok jelentős részében ugyanis nem érvényesülnek az ökológiai szempontok. Ennek következtében néhány jogszabály kifejezetten előírja, hogy környezetpusztító módon éljünk (pl. az építési szabályok egy része), más részük pedig akadályozza, illetve tiltja kidolgozott klímaprogramok megvalósítását (pl. a helyi piac és a közvetlen kereskedelem kialakulását.)
A helyi szintű éghajlatváltozási stratégiák része az élelmiszer-önellátás megerősítése, a helyi termelés és helyi értékesítés kialakítása. Ennek a célnak a megvalósítását kezdték el Hosszúhetényben 2007-ban a klímastratégia elfogadása után. A helyi piac megnyitása és működtetetése közben szerzett tapasztalatok alkalmasak arra, hogy bemutassuk azokat a társadalmi és gazdasági feltételeket, amelyek a klímastratégiában megfogalmazott célok megvalósítását akadályozzák. 2008-ban újból megnyílt a helyi piac, amely a hatvanas évek közepén szűnt meg. A piac megnyitásával az önkormányzat komoly kockázatot vállalt, mert nem tartotta be azokat az előírásokat, amelyek a piacok működését szabályozzák.
Szokatlan lépés volt ez egy önkormányzat részéről. Ma még kevés önkormányzat vállalja, hogy az érvényben lévő jogszabályok figyelmen kívül hagyásával tegye meg azokat a lépéseket, amelyeket a település érdekében fontosnak tart. A hosszúhetényi piac története – amely csupán egy példa a sok hasonló történet közül - azt mutatja, hogy az uralkodó paradigmák üzeneteit a mindennapok szintéjére lefordító jogszabályok - helyi és országos szinten egyaránt - nem segítik, hanem akadályozzák azoknak a lépéseknek a megtételét, amelyeket a természetben tapasztalható változások egyre sürgetőbbé tesznek. Ezt az ellentmondást az éghajlatváltozás egyre erősebben érvényesülő hatásai az un. „rendkívüli időjárási jelenségek” egyre jobban felerősítik. Az éghajlatváltozás egy olyan természeti jelenség, amely az uralkodó paradigmák válságára hívja fel a figyelmünket.
Leidinger Dániel: A pomázi „vizes klímastratégia” bemutatása
Az éghajlatváltozás és az erőforrásválság egyre intenzívebb fenyegetettséget jelent a társadalom számára. A két jelenséggel kapcsolatban olyan változásokra kell felkészülni, amelyek következményeként a társadalom alapvető szükségleteinek a kielégítése sem lesz a megoldható a ma megszokott módon. Az egyik ilyen alapvető szükséglet – az élet szempontjából kulcsfontosságú erőforrás – a víz. Ezen erőforrás települési szintű megóvásának a lehetőségeivel foglalkozik Pomáz település „vizes klímastratégiája”.
Az elmúlt évek extrém időjárási jelenségei (hőhullámok, aszályok, enyhe telek, évszakok kimaradása, viharok, stb.) arra intik a társadalmat, hogy az éghajlatváltozás közvetlen következményei már elértek minket. Az éghajlatváltozás miatt bekövetkező egyik várható következmény a természeti környezet vízháztartásának a felborulása. Ez jelentkezhet hosszan elnyúló száraz, aszályos időszakokban, másrészt hirtelen lezúduló nagymennyiségű, özönvízszerű csapadékhullásban, amely hosszú távon – akárcsak az aszály – szintén vízhiányt okoz. A csapadékeloszlás szélsőségeinek köszönhetően a nagyobb folyóvizeken egyre nagyobb eséllyel következnek be szélsőségesen magas, vagy szélsőségesen alacsony vízállások, a kisvízfolyásokon pedig egyre gyakoribbá, és egyre erősebbé válnak a hirtelen áradások.
Az éghajlatváltozás mellett a közeljövőben (már az elkövetkezendő egy-két évtizedben) komolyan számolnunk kell az erőforrásokhoz való hozzáférhetőség korlátaival is. A jelenleg használt energiahordozóink jelentős része még az előttünk álló évtizedben eléri kitermelésének csúcsát, ami azt jelenti, hogy ettől kezdve a készletekből egyre kevesebb áll majd az emberiség rendelkezésére. A közeljövőben egyre erősödő energiahiánnyal számolhatunk. Jelenleg az ivóvíz egy olyan vezetékrendszeren keresztül jut el a lakossághoz, amelynek a működése attól függ, hogy rendelkezésre áll-e megfelelő mennyiségű villamos energia. Részben ugyanez igaz a szennyvíz elszállításával, ill. kezelésével kapcsolatban is. A közeljövőben beköszöntő egyre energiaszegényebb időszak arra kényszerít minket, hogy mind az ivóvíz ellátás, mind pedig a szennyvízelvezetés területén is egyre nagyobb mértékű energiatakarékosság valósuljon meg, továbbá hogy kerüljenek kialakításra a jelenlegi vízgazdálkodási gyakorlatot felváltani képes alternatív megoldások.
2009-ben – az 1999-es pomázi árvíz 10. évfordulóján – készült el a „Pomáz város vizes klímastratégiája” című tanulmány. A tanulmány stratégiai javaslatokat fogalmaz meg a települési vízgazdálkodás átalakításával, ill. a helyi társadalom felkészítésével kapcsolatban. A stratégia célja, hogy az éghajlatváltozás okozta szélsőséges időjárási helyzetek (hirtelen lezúduló nagy mennyiségű csapadékok, árvizek, aszályos időszakok, stb.), ill. az energiaválság következményeként várható vízellátási zavarok minél kisebb mértékben veszélyeztessék a helyi társadalmat.
A szekcióban történt vitáról
A szekcióülés első előadójaként Vág András az éghajlatváltozás kapcsán a szakirodalomban egyre gyakrabban használt „társadalmi rugalmasság” fogalom különböző értelmezési lehetőségeit mutatta be. Ezt követően pedig Leidinger Dániel és Antal Z. László egy–egy „klímabarát település” példáján mutatott be két társadalmi választ az éghajlat változására. Pomázon egy árvíz után kidolgozták az első helyi szintű komplex vizes stratégiát, Hosszúhetényben pedig radikális lépést tett az önkormányzat: a törvényi előírások figyelmen kívül hagyásával nyitotta meg a helyi piacot.
A szekcióban arról bontakozott ki vita, hogy jelenlegi feltételek között - amikor az érvényes jogszabályok nem veszik figyelembe a természet törvényeit, és gyakran kötelezővé teszik, hogy a természetet pusztító módon éljünk, a „klímabarát” lépések megtételét pedig sok esetben lehetetlenné tiltják - melyik típusba tartozó rugalmas válaszok segítségével készülhet fel egy település az éghajlat várható változásaira.
Az egyik lehetséges válasz az volt, hogy - Pomázhoz hasonlóan – a jelenlegi feltételek között keresik meg a megoldást a települések. Ennek lehetőségei azonban korlátozottak, ezért a jövőben – a Hosszúhetényi történethez hasonló módon - folyamatos törvénysértések következhetnek be. Felmerült az is, hogy az önkormányzat „rendkívüli állapotot” hirdet ki és így termeti meg a település életének védelmében szükségesnek tartott válaszok megtételének lehetőséget. S végül arról volt szó, hogy ez a helyzet Kuhn által leírt válsághelyzethez hasonlítható, amikor a megoldás már nem lehetséges az uralkodó paradigma kereti között.
