Az írásnak nagyon örültem, mivel kiderül, hogy van más lehetőségünk is, mint egy gigantikus, drága, veszélyes és nem fenntartható energiaforrásra alapozni a jövőnket. Teljesen egyetértek a cikk legtöbb megállapításával, többek között azzal, hogy „készüljön egy tudományos-gazdaságossági felmérés a HDR potenciálról, annak kiaknázási költségigényéről, az ilyen típusú beruházások időbeni megvalósíthatóságáról”. Új technológia révén, kevés az adat, amelyre több évtizedes energiastratégiát lehetne alapozni.

A geotermikus energiakészletek szinte elképzelhetetlenül nagyok: a földkéreg felső tíz kilométere több mint ötvenezerszer annyi energiát tartalmaz, mint a ma ismert olaj- és földgázkészletek. Ugyanakkor a fajlagos energiatartalom viszonylag kicsiny[1].

Abban egyetértés van a szakértők között, hogy Magyarország geológiai adottságai jobbak, mint a környék átlagának: például közel kétszer nagyobb geotermikus gradiens, így célszerű lenne ezt kihasználni. A geotermikus energia környezetbarát, lokálisan elérhető (ez egy korlátja is), évszaktól, napszaktól és a fosszilis energiahordozók áremelkedésétől független. A gyenge pontjai között említik, hogy a (kezdő) beruházási költségei viszonylag nagyok (+ kutatás), s ezekhez kiszámíthatatlan geológiai kockázatok járulhatnak (ez viszont minden új technológiára érvényes). Ugyanakkor területileg diverzifikált, és (helyi) munkahelyteremtő kapacitása is nagyon jó, a pénzt itthon tartja.

Egy megjegyzés:
’a „hivatalos” kimutatások (MAVIR) a megújulók arányát a villamos energiatermelésben 2025-ig valahol 500 MW alá becsüli, megdöbbentő módon csökkenő részarányt jósolva (lásd grafika.)’

Ez egy félreértés. Mint korábbi válaszomban[2] kifejtettem, a diagram alsó része, a csökkenő szintekkel a jelenlegi (2010) erőművek amortizációját jelöli. A kinyíló, bővülő sáv (világoskék a Népszabadság-grafikában) „a szükséges új”, amelybe beletartoznak a jövőben megépülő, megújulókat használó erőművek is.

[1] A geotermikus energia helyzete és perspektívái, Magyar Tudomány
[2] Válasz a Magyar Nukleáris Társaság cikkére

Gere Kiss Zsolt