2009 áprilisi hírlevélből

Ma az energiaszegénység nem csak a fejlődő világban élő csaknem 3 milliárd embert veszélyezteti, hanem egyre inkább megjelenik a fejlettnek mondott fogyasztói társadalmakban is. Az energiaszegények közé tartoznak mindazok, akik vagy nem jutnak hozzá a modern, tiszta energiához, vagy annyira korlátozniuk kell az energiafogyasztásukat, hogy nem tudják kielégíteni alapvető biológiai és kulturális szükségleteiket, s nem tudnak az adott társadalom színvonalán emberhez méltó életet élni.
A globális ellátó rendszerek még abban az esetben sem voltak képesek mindenkinek az energiaellátását megoldani, amikor a fosszilis energiák bőségben voltak. A közeljövőben, valószínűleg már néhány év múlva szembesülnünk kell azzal, hogy nem áll rendelkezésünkre a kívánt mennyiségű fosszilis energiahordozó. Ez a jelenlegi globális energiarendszereket még sebezhetőbbé teszi, jelentősen növelve mind a társadalmi szegénységet, mind az energiaszegénységet. Ezért elengedhetetlen az állami, európai gondolkodásmód, irányításmód és az energetikával kapcsolatos támogatási rendszerek strukturális megváltoztatása. El kell szakadnunk a globális logikájú centralizált energiarendszerektől és egy olyan rendszert kell kiépítenünk, ami figyelembe veszi a természeti feltételeket, és bevonja azokat is, akik kimaradtak az eddigi ellátási rendszerekből. A MERSZ (Megújuló energiával a szegénység ellen) workshop előadásai feltárták az energiaszegénység fontos jellemzőit, rávilágítottak több strukturális problémára, irányvonalat mutattak a szegénység felszámolásában hatékony energiafajták kiválasztására, és sok konkrét megoldási javaslatot adtak a tényleges megvalósításra alkalmas technológiákra.
Ezek alapján a következőket javasoljuk az európai és nemzeti illetékes döntéshozóknak, az üzleti szférának és a közvéleménynek:
- Az állami, európai szintű irányítási, támogatási rendszer engedjen teret az energiatakarékos, a természeti erőforrásokat tiszteletben tartó eljárásoknak, és támogassa elterjedésüket. (Például az ökoépítészethez tartozó földházak, szalmabálákból vagy vályogból épített házak építését jogszabályi, eljárási szinten is.)
- A megújuló energiák termeléséhez, előállításához szükséges földterületek esetén a közösség jogait és igényeit biztosítsák először, és csak utána a magánszféra igényeit. (Például az erdőkből a hulladékfa - erdészeti apadék - tüzelési célú felhasználása, vagy az energianövények termesztési lehetőségeinek biztosítása a közösségi igények elsődleges kielégítése érdekében).
- Olyan eljárásokat, módszereket, technológiákat terjesszenek el, amelyek alkalmasak a legszegényebb rétegek számár is az energianyerésre, az energiahatékonyság javítására biztonságos, energiatakarékos, és az egészséget nem veszélyeztető módon, mint pl. a rakétakályhák, tűzhelyek, energiafalak kialakítása.
- A pályázati rendszereknél olyan megoldásokat alkalmazzanak, amelyek támogatják a fentieknek megfelelő, saját kezdeményezésből kiinduló közösségi, energiaellátási megoldásokat akkor is, ha csak részben fedik a megoldások az EUs irányelveket. (Például a fatüzelés támogatása a mélyszegénységben élőknél akkor is, ha a károsanyag-kibocsátás szintje a „legjobb gyakorlat” szintjénél magasabb.)

A konferencia fontos megállapításai közé tartozott, hogy sokkal többfajta, és jobban használható megújuló energia áll rendelkezésre, mint a hagyományos nap-, víz, biomassza-, szél-, és geotermikus energiák, amelyek fizikai szinten rendelkezésre álló energiafajták. Ugyanolyan fontosak, ha nem fontosabbak a lélek-szintű energiák, az összefogás, tolerancia, közösségek létrehozása, melyeknek komoly hatékonyságnövelő szerepe van az információk megosztása, közös rendszerek kialakítása, a munkamegosztás optimálisabb megvalósulásában. Kiemelten fontos az akarati, szellemi szint, a saját lábra állás. Ehhez arra van szükség, hogy az emberek saját maguk is megpróbálják megoldani a problémáikat, és ne fentről várják a segítséget, mint amire az elmúlt több mint fél évszázad rászoktatta az embereket. Ennek értelmében az állami, EUs szintű segítséget a települési, kistérségi, regionális közösségek építsék be a saját rendszereikbe, és ne ezek a közösségek alkalmazkodjanak az – esetlegesen – érkező támogatásokhoz. A szellemi szint, az önellátásra, öngondoskodásra való törekvés azért is lényeges, mert már a közeljövőben számolni kell a globális ellátó rendszerek zavaraival, s csak azok a közösségek fognak hosszú távon is boldogulni, ahol rendelkezésre állnak az alapszintű, helyi megoldások.
IME = Interregionális Megújuló Energia Klaszter Egyesület
MERSZ = Megújuló energiával a szegénység ellen
A memorandumot elfogadták:
Radzik Károly
Antal Z. László
Dr. Steier József
Dr. Radics László
Kádár Péter
Véghely Tamás
Kohlheb Norbert
Rózsa Sándor
Szerzői:
Dr. Kiss Tibor, Dr. Somogyvári Márta