Ausztrália az egyik legeredményesebb államnak és egyben kontinensnek is mondható a helyi klímabarát kezdeményezések terén, hiszen csak az ICLEI (International Council for Local Environmental Initiatives )-nek több, mint 178 önkormányzat a tagja, ami a 2006-2007-es időszakban 3.7 millió tonna CO2-ot takarított meg. Mindez egyenértékű 18 millió ausztrál dollár költségcsökkenéssel. Ezen önkormányzatok közül a fenntarthatóság egyik legeredményesebb élharcosának a szigetország második legnagyobb városa, Melbourne számít, ami már több mint két évtizede hoz környezet- és klímabarát intézkedéseket, mindamellett, hogy a klímaváltozáshoz való alkalmazkodásban is jeleskedik.

Melbourne legnagyobb erénye, hogy a kitűzött célokat nem csak előírja, hanem a megvalósítás mellett túl is teljesíti és mindezt a politikai elit változásától függetlenül (hiszen Melbourne 1999 óta már 3 polgármestert is megélt). A város 1999-ben kitűzte maga elé, hogy 2010-re 30%-kal csökkenti emisszióját. amelyből 2005-re már 26%-ot teljesített. Ennek tükrében megemelte az elérni kívánó értéket 50%-ra, sőt, ezen felül 2020-ra a város teljesen szén-dioxid semlegessé kíván válni. Mindennek eléréséhez a városi tanács rengeteg klímabarát programot dolgozott ki beleértve több mint 110 km bicikliút megépítését, a CitySwitchGreen Office-t, a zöld tető programot, a deli félteke legnagyobb napenergia parkjának a megépítését, energia csökkentési előírásokat, valamint vízmegtakarítási intézkedéseket.

A város vezetősége először a saját portáján rakott rendet és a 2006-ban átadott 51 millió AUD-os tanácsházát már úgy terveztette, hogy az 87%-kal kevesebb CO2-ot, 82%-kal kevesebb elektromos áramot, 87%-kal kevesebb gázt és 72%-kal kevesebb vizet fogyasszon. Az épület külső része a nappal együtt mozog, hogy megfelelő módon tudja visszatükrözni, illetve begyűjteni a hőt. Az épület naponta a környék kb. 100 000 liter szennyvizét is újrahasználja vízhűtésre, a növények öntözésére és a toalett öblítésére. Ezenfelül a tetőn szél- és napelemek is találhatók a tetőkert mellett. A hatékonyabb energia- és vízfelhasználással a város évente 1.45 millió amerikai dollárral egyenértékű kiadást spórol meg.

A megapolisz másik nagy sikertörténetét az 1.1 millió tonna szén-dioxid megtakarítás fémjelzi, amelyet az Industry Greenhouse Program (Ipari Üvegház Program) keretében valósítanak meg. A város energiahatékony és kibocsájtáscsökkentés tevékenységek bevezetését követelte a nagy kibocsájtó cégektől: a program során a legnagyobb 300 ipari fogyasztónak át kellett nézni az energiaszámláit, ki kellett számolnia energiakibocsájtását, majd egy három éves tervben a legjobb gyakorlatok alapján ki kellett dolgozniuk egy csökkentési tervet. Mindez a cégeknek közel 50 milliós AUD-s költséget jelentett, ami azonban már két even belül megtérült, hiszen ezekkel a cselekvési programokkal 34 millió amerikai dollárral egyenértékű éves megtakarítást sikerült elérni. Az energiafelhasználás jelentős eredményein felbuzdulva a város vezetése a kezdeményezés kiterjesztését célozza meg a vízfogyasztás- és a hulladékcsökkentés terén is.

Melbourne ezen felül a megújuló energiák terén is fontos lépéseket tett: a Queen Victoria Market történelmi épületének tetején kapott helyet a déli félteke legnagyobb napelem programja, ami 252 000 kW/h-val látja el a várost. Az 1.7 millió ausztrál dolláros beruházás a 2003-as bevezetését követően több, mint 1300 tonna szén-dioxid kibocsájtástól kímélte meg Melbourne-t.

A klímabarát intézkedések sora tovább folytatódik: a városnak 110 km-es bicikliúthálózata van, a CitySwitch Green Office program keretén belül a város az irodákat látja el hasznos zöldítési tanácsokkal. A város zöld hoteleit népszerűsíti, vízgazdálkodási intézkedéseket vezetett be (esővíz felhasználása, ivóvíz és szennyvíz lecsökkentése), több zöld tetőt tervez a már meglévő három mellé, népszerűsíti, valamint közintézményeibe be is vezeti az újrafelhasználást és környezetvédelmi indikátorokat dolgoz ki.

A klímaváltozáshoz való alkalmazkodásra pedig egy adaptációs stratégiát dolgozott ki, mindamellett, hogy kb. 30 millió ausztrál dollárt költ az új intézkedések és kezdeményezések kialakítására és megvalósítására. Az adaptációs stratégia elsősorban az aszályra, a hőhullámokra, a tengerszint emelkedésére és a heves esőzésekre próbál választ adni a városon belüli erdőségek kialakításával, a vízhatékonyság növelésével, a zöld tetők kiterjesztésével, hőhullámok előrejelzésével és “vízérzékeny városi tervezéssel” (a tervezés a vízhatékonyság növelésére, és a potenciális vízszennyezések csökkentésére épül).

Melbourne a tervek szerint kb. 20 éves tudatos tervezéssel jut el a szén-dioxid-mentes településhez, vajon Budapestnek hány évre lenne szüksége ahhoz, hogy ugyanerre a szintre jusson úgy, hogy számos jó példa van előttünk?

Zólyomi Ágnes

Forrás:

• C40 Clinton Climate Initiative - http://www.c40cities.org/bestpractices/
• City of Melbourne - http://www.melbourne.vic.gov.au/Environment/Pages/Environment.aspx
• Wescott, W. 2008. Local Climate Action in Australia. Asia Clean Energy Forum - 2008.