Alapvető fontosságú kérdést fogalmaztak meg e kiadvány szerzői, hiszen életünk számos területén egy időben jelentkező, több igen súlyos válságtünettel nézünk szemben napjainkban, amelyek felsorolását a bevezető mondatok olvashatjuk. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a szerzők nem is soroltak fel az összes válságtünetet, hiszen például A Föld energia- és nyersanyagkincsének és az ivóvízkészletek fogyása, vagy a fejlett országokban a demográfia folyamatok alakulása, mind azt jelzi, hogy a Föld és a rajta élő (élősködő?) társadalmak „egészségi állapota” meggyengült. Joggal merül fel a kérdés, hogy ezek egymástól független „tünetek” vagy e olyan tünetek, amelyek egy komoly betegségre figyelmeztetnek minket.

A tanulmány szerzői a három „Szent tehén” bemutatásával első megközelítésben azt sugallják, hogy ezek egymástól független tünetek, de az elemzésekből azt olvashatjuk ki, hogy mind a három a mai uralkodó, növekedésorientált közgazdasági paradigma következményeinek tekinthető. Valóban egyre több tudományos kutató, közgazdasági, ökológiai és demográfiai és más kérdésekkel foglalkozó szakember és a civil szervezetek sokasága is ebben látja a sokasodó válságok közös gyökerét. Mivel ez egy igen széles körben egyre inkább elfogadott vélemény röviden érdemes megismerni azt, hogy ez az új és ennyire erőssé váló paradigma hol és milyen körülmények között alakult ki és jutott uralomra.

A gazdasági racionális „uralmának” kialakulást sokan vizsgálták, köztük Max Weber, a szociológia egyik klasszikusa is. Egyik könyvében felteszi azt a kérdést, hogy mivel magyarázható az, hogy Európában (ez alatt Nyugat-Európát értve) alakult ki a piacgazdaság és hogy itt következett be az ipara forradalom. Könyvének első oldalaim már meg is adja erre a kérdésre a választ: az újfajta racionalitás - amely ebben a formájában itt és csakis itt jelent meg – kialakulásával, egyre szélesebb körben történő elfogadásával, majd uralomra jutásával magyarázható ez a fordulat. A gazdasági racionalitás térnyerése átalakította az egyes emberek és a társadalmak egészének életét. Könyvének fő mondanivalója az, hogy míg az emberek célja ezt megelőzően az Európában az üdvösség megszerzése volt és ennek szellemében homo religiocusként élték az életüket, addig a gazdasági racionalitás elfogadása után a „pénz és a még több pénz szerzése” lett az élet új célja. Az új célok jegyében született meg a homo oeconomicus, amely az európai országokban mind a mai napig a domináns elképzelés az emberről magáról. Max Weber könyve végén azt írja, hogy a gazdasági racionalitás ilyen fokú térnyerésével bekövetkezett a „világ varázstalanítása”. Ez a „varázstalanított” világ azután fokozatosan kiterjesztette hatását a Föld számos országában. Magyarországon is jelenleg ez az uralkodó elképzelés az emberről magáról és a világ működéséről. Ennek szellemében tanítják gyermekeinket a legtöbb iskolákban és a felsőoktatási intézmények többségében. Ennek az alapvető változásnak következményei – a kétségtelen anyagi gyarapodás mellett - egyre jobban befolyásolják az emberek gondolkodását és viselkedését. A válságtünetek jelentős része erre a gyökeres változásra vezethető vissza, így feltétezhetjük, hogy elsősorban Ez a Föld és társadalmak betegségének igazi okozója. Ha ezt a gondolatmenetet elfogadjuk, akkor ebből az következik, hogy csak akkor találhatjuk meg a Föld és társadalmak betegségének gyógymódját, ha, ha ki tudunk szabadulni a „varázstalanított világ” fogságából.
Ehhez az új paradigmaváltáshoz valóban - ahogy ezt a tanulmányban is olvashatjuk - holisztikus megközelítésre van szükség, de tágabb értelemben, mint ahogy az a tanulmányban olvasható. A holisztikus szónak ugyanis a tágabb értelmezésébe beletartozik az a „varázslatos” világ is, amelyet az öt érzékszervünkkel és a műszereinkkel sem tudunk megismerni.

Ez lenne az igazi paradigmaváltás! Amikor az emberek, a közösségek és végül az egész társadalom közgazdasági céltok helyett új célokat tűz ki maga elé. Ezt követően már olyan új társadalmi normák befolyásolják az emberek, közösségek és a társdalom többségének viselkedését, amely könnyebben találhat megoldást az ökológia válságra és a szociális feszültségekre is. A versenyszellem háttérbe szorulásától – aminek következtében az együttműködés és a kölcsönös segítség lehet újból az elfogadott társadalmi norma - pedig többek között azt is várhatjuk, hogy, hogy újból megerősödnek a helyi közösségek, amelyek így könnyebben találnak választ a válságtünetekre mint jelenleg.

A normák alapvető jelentőségéről a társadalmak életében és a normák erejét meghatározó feltételekről a következőket írja Andorka Rudolf, a mai Corvinus egyetem korábbi rektora:
”A normák … gyenge lábakon állnak, ha nem támasztja őket alá az a meggyőződés, hogy ezek a normák valamilyen értékekből következnek. Az értékek támaszai pedig az emberi élet végső vagy egzisztenciális kérdéseire adott válaszok. A vallások ezekre a végső vagy egzisztenciális kérdésekre kínálnak válaszokat. Ezért ahhoz, hogy az ember az őt körülvevő világban tájékozódni tudjon, valamilyen vallási jellegű elképzelésekre, világképre van szüksége.”

A már most formálódó új paradigma kereti között alakulhat ki a „homo oecologicus”, a természettel összhangban élő, holisztikus elveken nyugvó társadalmi normákat elfogadó és követő ember és az ilyen emberek által vezetett közösségek és társadalmak.

Egy ilyen jellegű paradigmaváltás után képesek lehetünk arra, hogy begyógyítsuk a Föld sebeit.

Ennek a változásnak az előkészítésében tölt be fontos szerepet ez a kiadvány, amely hozzájárulhat ahhoz, hogy a paradigmaváltás, amelynek már ma is részesei vagyunk, - hiszen ez is egy hosszú folyamat, amely már évtizedekkel ezelőtt elkezdődött - , minél előbb befejeződjön.

* E kötet előszavának eredeti változata:
Tripolszky Sarolta, Herman Judit, Herpainé Márkus Ágnes, Hajdu Klára:
Egy irányba nézünk, de vajon ugyanazt látjuk-e?
- Szociális és környezeti szempontok egy fenntartható társadalom felé (Kiadó: CEEweb, Budapest, 2010)

Antal Z. László