2009 áprilisi hírlevélből
A földi élet elengedhetetlen feltétele a víz. Gyakran nevezik az „élet bölcsőjének” is. Az élő szervezetek testtömegének döntő részét víz építi fel. Kétség kívül a tiszta víz a Földön található egyik legértékesebb anyag!
Földünk felületének legnagyobb részét víz borítja: 71 %-át világtenger, 2 %-ot a szárazföldeken található felszíni vizek. A Földön található hatalmas vízkészlet ellenére az emberiség számára mégis csak egy igen korlátozott mennyiség áll rendelkezésre. Földünk vízkészletének 97 %-a a sós víz és csak alig 3 %-a az édesvíz, de ennek is döntő része sarki és hegyvidéki jég és hó formájában halmozódott fel. Az emberiség rendelkezésére csupán az édesvízkészlet 1%-a, a teljes földi vízkészlet 0,03 %-a áll!
Az emberi tevékenység számos módon befolyással van a hidrológiai ciklusra (azaz a víz szárazföld és az atmoszféra közötti folyamatos körforgására, amelynek alapvető mozgatóerői a Nap sugárzása és a gravitáció). Nem pusztán a felszíni édesvizekkel kapcsolatos tevékenységre kell gondoljunk. A történelmi ókorban a Nílus, valamint a Tigris és az Eufrátesz mentén virágzó, öntözéses kultúrák alakultak ki. Mezopotámia virágzásának igen hamar véget vetettek a túlzott öntözés okozta hidrológiai változások: a terület elsivatagosodott. A Nílus menti öntözéses mezőgazdaságnak is a sivatagosodás okozta vesztét, amely éppen a nagy áradások kivédésére épített nagy kapacitású tározónak (Nasszer-tó) köszönhető.
Napjainkban már tényként állíthatjuk, hogy a XX. században elindult egy, az egész Földet érintő felmelegedési folyamat, amelyért elsősorban az antropogén tevékenység a felelős. A légköri üvegházhatású gázok feldúsulásának köszönhető globális felmelegedés alapvető hatással van a vízjárásra, a légköri folyamatokhoz való szoros kötődésük révén. A problémát esetenként tovább súlyosbítja, hogy további emberi tevékenységek (vízrendezések, tározók, földhasználat változásai) szintén befolyással vannak a vízjárásra.
A teljes vízmennyiség elenyésző hányada vesz részt az időjárással szabályozott vízkörforgásban, és adja a megújuló vízkészletet. A Föld megújuló vízkészletének megoszlása – amelyet az átlagos évi csapadék és párolgás különbségéből adódó ún. „átlagos évi lefolyással” jellemezhető – jelenleg is nagy területi eltérést mutat a Földön. A globális melegedés következtében az eltérések tovább növekednek. A klímaváltozással foglalkozó tudományos szervezetek előrejelzéseinek ismeretében állíthatjuk, hogy az átlagos évi lefolyás a magasabb szélességi körökön és a nedves trópusi területeken növekszik, a csökkenés viszont leginkább azokban a térségekben várható (közepes szélességi körökön és a száraz trópusi térségben), amelyek vízben ma is szegények. Mindez jól mutatja, hogy a jövőben a vízhiány az emberiség egyik legsúlyosabb problémáját jelentheti a Föld számos részén!
Már az 1990-es években az emberiség 24 %-a vízzel rosszul ellátott, vagy vízhiányos térségekben élt. A vízellátottság a Föld számos térségében romlik a XXI. század során, amelyben a népesség növekedése is alapvető szerepet játszik. A romlás főként ott számottevő, ahol a népesség növekedése a megújuló vízkészlet csökkenésével párosul. Az IPCC (az ENSZ 1988-ban létrehozott szervezete, amely 4-6 évenként jelentéseket ad ki a klímaváltozás várható hatásairól) előrejelzései szerint a vízzel rosszul ellátott területen élő népesség száma a XXI. század közepéig, kedvező esetben is megkétszereződik, kedvezőtlen esetben azonban meg is négyszereződhet!
Több mint egymilliárd ember számára az egészséges és tiszta ivóvíz egyáltalán nem, vagy csak korlátozott mértékben hozzáférhető. Számos országban – Magyarországon is – felszín alatti vizek (partszűrésű-, talaj-, karszt-, illetve rétegvizek) szolgáltatják a lakosság vízellátásának döntő többségét. A tiszta talajvíz tehát a tiszta ivóvíz fontos előfeltétele. Ha a talajvízszint jelentős mértékben csökken, az súlyos ivóvízhiányhoz vezethet. A folyamat már napjainkban is tart. Az éghajlatváltozás előrejelzései szerint ez hazánkban egyre súlyosbodó veszélyt jelent. A jövőben csökken a felszín alatti vizek csapadékból megújuló utánpótlása, legnagyobb mértékben az Alföld középső vidékén, amelynek mértéke az optimistább klímaváltozási forgatókönyvek alapján is elérheti a 25–50 %-ot, de a pesszimistább forgatókönyvek teljesülése esetén a 75 % is lehet. A hiányt okozhatja még az intenzív mezőgazdaságban, illetve bizonyos iparágakban felhasznált óriási mennyiségű víz. De a folyók és egyéb felszíni vizek szabályozása, a felszín bizonyos területeken – például beépítés által történő – vízzáróvá tétele szintén súlyos problémát jelent.
Mint a fentiek alapján is látható, a vízhiány Magyarországon is reális veszélyt jelent, annak ellenére, hogy hazánk gazdagnak mondható édesvízkészletben, amely a jövőben egyre inkább felértékelődő stratégiai cikk lehet! A folyószabályozások és nagy lecsapolások előtt hazánkban a vizes területek aránya jóval nagyobb volt, mint napjainkban. Mezőgazdaságilag művelhető területek szerzésének reményében egy időben még a Balaton lecsapolásának tervét is kidolgozták! Számos lecsapolás kudarccal végződött, mert a kapott „szárazföldek” mezőgazdasági termelésre alkalmatlannak bizonyultak. A klímaváltozás hazánkra nézve is a drasztikus felmelegedés mellett az aszályos időszakok hosszának és gyakoriságának növekedését jelenti, ami a vízgazdálkodás jóval takarékosabb megoldásai mellett a természetes vizeink fokozottabb védelmét is sürgeti.
A rendkívül magas nyári hőmérséklet és az aszály hatására számos kis tavunk felülete jelentősen csökken, számos tó végleg kiszáradhat, legjelentősebb üdülőtavunkon, a Balatonon pedig a 2000-2003. évek során megtapasztalthoz hasonló, súlyosan alacsony vízszintű évek bekövetkezésének valószínűsége drasztikusan megnő. Számos nemzetközi tanulmány támassza alá a klímaváltozás vízminőség szempontjából vett erősen negatív hatását.
A globális felmelegedés folytán Magyarországon sem pusztán az évi csapadékmennyiség csökkenése, sokkal inkább éven belüli átrendeződése várható: jelentős csökkenés a nyári félévben, növekvés a téli félévben. Továbbá az extém időjárási események gyakorisága is növekszik, pl. a nagycsapadékok gyakoriságának és intenzitásának növekedése következtében nő a heves lefolyású árhullámok száma és nagysága, és ezzel együtt az általuk okozott károk nagysága is.
Napjainkban a klímaváltozás kapcsán a vízkészleteket érintő fenyegető veszélyek tornyosulnak az emberiség felé: tragikus ivóvíz hiány, kiszáradó tavak, gyakoribb katasztrófaszerű árvizek, terméketlenné váló kiszáradt földek, ökológiai szempontból kiemelkedősen fontos élőhelyek végleges eltűnése, részben ezzel összefüggésben a biológiai sokféleség drasztikus hanyatlása. Mindezek egyre nyilvánvalóbbá teszik, hogy vizeink védelme létkérdés! A vízgazdálkodás részéről minden eddiginél óvatosabb, az éghajlatváltozás várható hatásait is figyelembe vevő fejlesztések szükségesek, másrészről a természetvédelem prioritásainak minél szélesebb körű megismertetése és elfogadtatása alapvető feladat! Felvetődik a kérdés, mit tehetnek az egyes emberek az eddigi gyakorlat szerint történő, vízzel való pazarló bánásmód ellenében? Hazánkban körülbelül 100-150 liter ivóvizet használ el naponta egy ember. A hasznosítás végeredménye minden esetben szennyvíz, melynek 1 m3-e 12-15 m3 tiszta vizet tesz élvezhetetlenné. A legkevesebb, amit első lépésként tehetünk, a vízfogyasztás minimálisra redukálása, pl. csöpögő csapok javítása, kádfürdés helyett tusolás, kertes házakban a csapadékvíz összegyűjtése által.
A további lehetőségekről és az új eredményekről a hírlevélben folyamatosan beszámolunk!
A tiszta víz egyre nagyobb érték, és semmi mással nem pótolható!
Sipkay Csaba
Okleveles biológus
