2009 áprilisi hírlevélből

Melbourne városában az elmúlt években komoly szándék mutatkozik az üvegházhatású gázok (elsősorban a szén-dioxid) kibocsátásának csökkentésére. A város műszaki fejlesztésekkel, új szabályozási intézkedésekkel, ill. faültetésekkel kívánja csökkenteni kibocsátását. Melbourne az első olyan város, amely az ICLEI – Önkormányzatok a Fenntarthatóságért szervezet Városok a klíma védelméért kampánya által kitűzött öt célfeladatot mind teljesítette. A washingtoni Worldwatch Institute által szerkesztett „A Világ helyzete 2007 – Városaink Jövője” című kiadvány külön alfejezetben foglalkozik Melbourne városával.
Íme néhány kiemelés a Melbourne városával foglalkozó részből:

A tizenkilencedik századi melbourne-i bevásárlóközpont, a Viktória királynő piac homlokzata modern: 1300 napelemből áll – ez a legnagyobb hálózatba kötött naperőmű Ausztráliában. A világ egyik legélhetőbb városának tartott 3,6 milliós metropolisz, Melbourne belvárosa, amelynek 60 000 állandó lakosa és 660 000 ingázója van, élharcosa lett az ország környezetvédelmének is.
A melbourne-i városi önkormányzat partneri kapcsolatot ápol az üzleti élet és a város vezetősége között, amely úgy segíti az üzleti gyarapodást, hogy közben javítja a környezet minőségét. A város új exportra termelő iparágakat és munkahelyeket kíván létesíteni, miközben a cél a környezetgazdálkodás kapacitásának 60 százalékos növelése. Az önkormányzat fontos környezetvédelmi stratégiákat fogadott el a szén-dioxid kibocsátására, a vízfogyasztásra és a hulladékkezelésre.
Az ambiciózus „Nettó zéró” kibocsátás 2020-ra tervet, amelynek célja a szén-dioxid-kibocsátás mérséklése, átfogó politikák és programok támogatják. (…)

Az önkormányzat, amely saját szén-dioxid-kibocsátását már 26 százalékkal csökkentette, úgy döntött, hogy a 2010-re kitűzött mérséklés 30 százalékos arányát felemeli 50 százalékra. Új iroda-komplexuma, a „Városháza 2” az első olyan intézmény Ausztráliában, amely elérte a maximális, 6-os „Zöld csillag” besorolást. (…) Az új épület 87 százalékkal kevesebb energiát és 72 százalékkal kevesebb vizet használ fel, mint a régi, és a dolgozókat 100 százalékkal tiszta levegővel látja el.
Az újításokat városszerte alkalmazzák, mivel az új melbourne-i építési szabályzat megköveteli, hogy minden új irodaépület javítsa energiahatékonyságát, csökkentse gázkibocsátását, alkalmazza a passzív napfényhasznosítást, használjon napenergiát vagy hőszivattyús technológiát, gyűjtse össze vagy hasznosítsa újra az esővizet, forgassa vissza a szennyvizet, szorgalmazza a hulladék-újrahasznosítást, és ne akadályozza a szomszéd épületek napkollektorainak működését. (…)

Az önkormányzat szorgalmazza az utcai világítás és az önkormányzati épületek zöld energiával való üzemeltetését is, valamint a szomszédos önkormányzatok összefogásával a zöld energia nagy tételben való vásárlását. (…)

Az önkormányzat a szén-dioxid-szint csökkentésére a városi fatelepítést is ösztönzi éppúgy, mint azt a kísérleti beruházást, amely vidéken a környezetvédelmi célú növénytelepítéseket segíti, a városháza szén-dioxid-kibocsátásának ellensúlyozására. Melbourne autóparkja csatlakozott a Greenfleethez, amely autónként 17 fát telepít. Amikor So polgármester részt vett a 2005-ös környezetvédelmi világnapon San Franciscóban, az utazásával járó gázkibocsátást faültetéssel ellensúlyozta. (...)

Melbourne azon elkötelezettségét, hogy szembeszáll a klímaváltozással, munkáspárti, konzervatív, független és zöldpárti önkormányzati tisztviselők egyaránt támogatják. (…)

A cél „egy környezetileg felelős város, amely aktívan gyarapítani igyekszik a természeti értékeket döntései, kitűzött fejlesztése, és azoknak a természeti környezetre gyakorolt kedvező hatásai révén”

Tom Roper, a Victoria Kormány volt minisztere, Ausztrália

A kiemelésekből kitűnik, hogy a város vezetői valóban komolyan állnak a kérdéshez. Nyilvánvaló, hogyha egy problémát meg szeretnénk oldani, az csak úgy sikerülhet, ha elkezdünk megoldásokat keresni (s bár, nem biztos, hogy rögtön elsőre a jó megoldást alkalmazzuk, ha valódi a szándék előbb-utóbb sikerülhet megtalálni). Melbourne – úgy tűnik – törekszik arra, hogy megtalálja a megoldást. Ugyanakkor látni kell, hogy az éghajlatváltozás problémája, ill. az ökológiai problémák általában enyhíthetők, de nem oldhatók meg a fenti típusú intézkedések által.
Pl. napelemek felszerelése, hőszivattyúk alkalmazása, az energiahatékonyság növelése, stb. segítenek a környezeti terhelés enyhítésében, de nem szüntetik meg a környezeti terhelést. (sokszor figyelmen kívül hagyják, hogy a fejlett energiatakarékos műszaki megoldások mögött jelentős háttéripar, ill. kutató-fejlesztő apparátus van, amely szintén jelentős üvegházhatású gázkibocsátással jár). Olyan ez, mint amikor egy betegségnek tüneteit kezelik és nem a kiváltó okát.

A problémák oka magában a civilizált ember rossz társadalmi berendezkedésben, ill. rossz természethez való viszonyában van. Melbourne városa, sokakhoz hasonlóan, a jelenlegi társadalmi-gazdasági berendezkedés keretein belül kívánja megoldani a problémát. Ez azonban legfeljebb csak az ökológiai problémák enyhítésre lehet elegendő, a megoldás csak a jelenlegi társadalmi berendezkedés (rendszer) megszűnésével érhető el. Nem az a baj ugyanis, hogy a rendszer rosszul működik, hanem hogy rossz.

Leidinger Dániel
MTA Szociológiai Kutatóintézet, Éghajlatváltozás kutatóműhely