2009 áprilisi hírlevélből
Tatabánya nem is olyan régen még a piszkos tizenkettő tagja volt, igazi szocialista bányaváros. Nem tudom, hogy ma már zöld városnak nevezhető-e, de jó irányba halad. Most pedig néhány napra a zöldek városa. Március 26-29-ig itt rendezik a Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIX. Országos Találkozóját.
Az Országos Találkozó – vagyis röviden óté – a zöldek számára megszokott és várva várt esemény. Könnyű beszámolni róla, mert mindenki számára más. Tatabányán sem volt olyan, aki részt vett volna az össze programon. Nincs olyan, aki csütörtökön végiggyalogolta volna a Gerecse 20 teljesítménytúrát, madarakat gyűrűzött volna Tatán, aztán megnézte volna a csüngő hasú vietnami malacokat az agostyáni ősi kápolna mellett. Választani kell a tarka kínálatból. Csak szubjektív élmények vannak, mindenkié mozaikokból áll. Ez nemcsak az előprogramokra igaz, de a „komoly” napokra is, amilyen a pénteki volt. Az enyém például így alakult:
A Modern Üzleti Tudományok Főiskolája előtt már tarka sokadalom fogad. Kicsit olyan, mintha búcsú lenne, de mint kiderül a rendezők a falusi olimpiára készülnek. Cipelik a farönköket a hajításhoz, tolják a háromkerekű bicajokat, rendezgetik az akadályokat. Mint kiderül az OT rendezésében a Levegő Munkacsoport és a tatai Zöld Sziget Kör aktivistáin kívül naponta 35 önkéntes is részt vesz, akik a támogató cégek dolgozói és családtagjai közül kerülnek ki. Így aztán nem csoda, hogy minden a helyére kerül.
Az emeleten már elkezdődött az elővárosi közlekedési fórum. Amíg a Volánbusz, a MÁV és a Budapesti Közlekedési Szövetség képviselőit hallgatom, az az érzésem, hogy Magyarországon nagy áttörés történt. Épülnek a P+R parkolók a vasútállomásokon, akinek van Budapest-bérlete, az a beszámozott Volánbuszokon a városon belül szabadon utazhat, gyarapodnak a buszsávok. Aztán jön Aba Botond, a Regionális Közlekedésszervezési Irodák képviseletében, és kiderül, hogy nem annyira rózsás a kép. Tessék mondani, a gazdasági válság kitörése óta Európában hány autógyárat mentettek meg a kormányok? – kérdezi. És hány milliárdot költöttek a közösségi közlekedés megmentésére? Jönnek a részletek a busz és a vasút versengéséről, utasbosszantó figyelmetlenségekről, az autóslobbi politikai erejéről. Aztán a tanulság: Nem egymással kell versenyezni, hanem az egyéni autóközlekedéssel. Ha a közösségi közlekedési cégek országszerte valódi szövetségeket alkotnának, akkor sokkal eredményesebb lenne a környezetpusztító autókkal folytatott verseny.
z előcsarnokban enyhe zsongás és nagy figyelem közepette kezdődik a megnyitó ünnepség. Horváth Zsolt, a Levegő Munkacsoport igazgatója máris sorolja a számokat: A Találkozóra 137 szervezetből kb. 400 személy érkezett, külföldiek most kevesebben, 2 erdélyi és egy szerbiai magyar környezetvédő szervezet. A Környezetvédelmi és Vízügyi Minisztérium akkora támogatást adott, mint Országos Találkozónak eddig még soha: 3,5 millió forintot. A 4 napos rendezvény összköltsége 12,2 millió forint.
Aztán Sólyom László köztársasági elnök baráti hangú üzenetét hallgatjuk. Megkopottan és lehangolva készülünk a rendszerváltás 20. évfordulójára – olvassa Zsolt – de a zöld civil szervezetek eddigi 19 találkozója mindig ünnep volt. Soha nem volt nagyobb szükség a civil kezdeményezésekre, a civil kurázsira, mint most.
Lukács András röviden elmondja a 4 nap 3 fő témáját. Az első a fenntarthatóság, a második az adóreform, mint a válságra adott válasz, a harmadik a jogalkotás és jogérvényesítés lehetőségei.
Bencsik János, Tatabánya polgármestere szerényen, de öntudatosan beszél arról, hogy a piszkos, mocskos Tatabánya hogyan lett a Klímabarát Települések Hálózatának tagja, hogy vásárolt az önkormányzat erőművet, mit tettek az energiatakarékosságért, a távfűtés korszerűsítéséért.
Szabó Imre, környezetvédelmi és vízügyi miniszter felidézi diákkora füstös Tatabányáját, és gratulál a polgármesternek. Aztán örömmel jelenti be, hogy bár a civilek Zöld Forrás kerete idén nagy veszélyben volt, sikerült megmenteni. 150 millió áll rendelkezésre, tessék pályázni. Az illegális lerakók felszámolására tavaly indított Tiszta Magyarországért! akcióra is van legalább 86 millió, reméljük lesz egy kicsit több is. Ez az akció is arról szól, amit a miniszter a környezetvédelmi kérdésekben látni szeretne: a tárca, a civilek és az önkormányzatok együttműködéséről.
Délután először a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanácsról szóló beszámolót hallgatom. A legnagyobb visszhangot Dr. Gyulai Iván válságelemzése váltja ki. Iván élesen és felkavaróan fogalmaz, ez az, ami miatt Zsigerbeszéd című tévés előadásaira is nagyon sokan „rákattannak” az interneten.
A Környezetvédelmi adóreform is izgalmas téma, két európai parlamenti képviselővel. Olajos Péter és Hegyi Gyula néha tetszést, néha ellenkezést vált ki, de nagyon jó kérdéseket vetnek fel. Természetesen Lukács András, a Levegő Munkacsoport elnöke is, de tőle ez már nem újdonság.
Még mindig nincs vége a napnak. Szolid borozással összekapcsolt beszélgetésem belenyúlik Dr. Fülöp Sándornak, a jövő nemzedékek országgyűlési biztosának beszámolójába, de ez egy OT-n bocsánatos bűn. Mindenki tudja, hogy a személyes beszélgetések legalább olyan fontos részei a találkozónak, mint a plenáris ülések. És a szakmai részletekben elmélyülő szekcióülések még csak holnap kezdődnek! Válság ide, válság oda, nem lesz ez rossz OT.
http://zoldot.com/allasfoglalasok
http://www.klimakor.lapunk.hu/?modul=blog&a=23169
TOVÁBBI KÉPEK SAJTÓSZOBÁNKBAN:
Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIX. Országos Találkozója 1
Környezet- és Természetvédő Szervezetek XIX. Országos Találkozója 2
További információ a találkozóról: www.zoldot.com
Gadó György Pál, Greenfo
