Hogy tud egy fenntartható helyi közösség (amit fenntartható helyi gazdaságnak is nevezhetünk) működni?
Szabályok felállítását fogom javasolni, amit véleményem szerint egy ilyen közösségnek követnie kellene. Gyorsan leszögezném, ezeket a szabályokat nem előrejelzéseknek szánom; engem nem érdekel a jövő jóslása. Ha ezeknek a szabályoknak van némi érvényessége az azért van, mert a most alkalmazhatóak.

Feltételezve, hogy a helyi közösség tagjai azt akarják, hogy a közösségük összetartson, virágozzon, és fennmaradjon, a következőket tennék:

1, Mindig megkérdőjeleznének minden előre tervezett változást, vagy fejlesztést: Mit fognak ezek a közösségben okozni? Hogyan fogja a közös jólétünket érinteni?

2, A helyi természetet – a földet, a vizet, a levegőt, a természetes képződményeket - a közösség tagjaként kezelnék.

3, Mindig szem előtt tartanák azt, hogy hogyan lehetséges a helyi szükségleteket helyi forrásokból kielégíteni, a szomszédság kölcsönös segítségét is figyelembe véve..

4, Mindig a helyi igényeket elégítenék ki elsőként (és csak ezután gondolnának a termékek exportálására, először a közelebbi településekre, majd a többire.)

5, A közösségnek meg kell érteni a végső igazságtalanságát, a ’munkavállalók védelmében’ ipari doktrinának, ha az gyenge munkát, munkanélküliséget, vagy bármilyen más szennyezést, és szennyeződést vonz maga után.

6, Ha nem csupán a nemzetközi, vagy globális gazdaság egy csoportja akarnának lenni, a közösségnek a helyi termékeknek megfelelően széles körű, értékhozzáadó iparágakat kellene létrehozni.

7, Kisléptékű iparágakat és vállalkozásokat is fejlesztenének, azért, hogy a helyi gazdaságokat vagy az erdőgazdálkodást támogassák.

8, Törekednének arra, hogy annyi saját energiát állítsanak elő, amennyi lehetséges.

9, Törekednének arra, hogy a bevételeket növeljék (bármilyen formában) a közösségen belül, és a kiadásokat csökkentsék a közösségen kívül.

10, A pénz, melyet a helyi gazdaságba fizetnek, a közösségen belül kellene, hogy keringjen addig amíg lehetséges, mielőtt kívülre kifizetik.

11, Ha fenn akar maradni, a közösségnek képesnek kellene lennie arra, hogy önmagába befektessen: fent kell tartania ingatlanjait, tisztán kell tartani (anélkül, hogy más helyeket beszennyezne), az öregeivel törődnie, a fiataljait tanítani kell.

12, Az időseknek, és a fiataloknak törődniük kellene egymással. A fiataloknak tanulniuk kell az öregektől, nem szükségszerűen, és nem feltétlenül mindig az iskolában. Nem kell, hogy legyen intézményesített ’gyerekgondozás, és ’idősek otthona’. A közösség az öregek, és a fiatalok szövetségeként ismerszik meg.

13, Azok a költségek, melyek hagyományosan megbújnak, vagy externálisak elszámolnák. Amikor lehetséges a monetáris jövedelemmel szembeállítanák.

14, A közösség tagjainak a helyi pénznem, a közösség által hitelezett kölcsönök, barterszisztémák, és hasonlók lehetséges használat megvizsgálnák.

15, A jószomszédság gazdasági értékével mindig tisztában kell lenni- úgy, mint a segítségadás, biztosítás, és így tovább. Fel kellene ismerni, hogy a mai időkben az élet költségei, nagyrészt a szomszédság veszteségeivel emelkednek, melyek azt eredményezik, hogy az emberek magukra maradnak nehézségeikkel.

16, A vidéki közösségeknek mindig ismernie kell, és széles körűen kapcsolatban lenni, a közeli falvak, és városok közösségi-szellemű lakóival.

17, Egy fenntartható vidéki gazdaság függő lesz a városi vásárlók helyi termékekhez való lojalitásától. Ezért, egy olyan gazdaságról beszélünk, amely mindig inkább együttműködő, mint versengő.

Ezek a szabályok a nyugati politikai, és vallási tradíciókból, az ökológusok, és bizonyos mezőgazdászok figyelmeztetésiből, és a józanészből származnak. Lehet, hogy radikálisnak tűnnek, de csak azért van, mert a modern nemzetközi, és globális gazdaságok a közösségi, és ökológiai érdekeknek szinte tökéletes semmibe vételével alakultak.

írta: Wendell Berry
http://en.wikipedia.org/wiki/Wendell_Berry
Fordította: Cseh Annabella