Megremegtek az Akadémia falai:
Az új szellemiség elbukása és születése
A Magyar Tudományos Akadémia Székházában az MTA Környezettudományi Elnöki Bizottsága és a Magyar Természetvédők Szövetsége (MTVSZ) 2010. november 26-án országos konferenciát rendezett Klímatörvény a fenntartható társadalomért címmel. A konferencia címe azonos az MTVSZ 2010. év februárjában, széleskörű társadalmi támogatottsággal (lakosság és civil szervezetek) és tudományos elfogadottsággal (NFFT) Országgyűlés elé vitt törvényjavaslatával, melyet a Parlament, a benyújtott módosítók miatt akkor nem tudott elfogadni.
A bevezető előadás a Klímatörvény a fenntartható társadalomért elnevezésű törvényjavaslattól alapjait tekintve különböző elképzelése rámutatott az első klímatörvény elbukásának miértjére. A konferencia második részében négy problémafelvető előadás hangzott el, a fenntartható társadalom és a klímatörvény Magyarországon fennálló akadályairól. A Klímatörvény a fenntartható társadalomért elnevezésű törvényjavaslat a konferencia szakmai délelőttjének záró előadásaként került bemutatásra.
I. Bencsik János (Nemzetgazdasági Minisztérium, államtitkár) bevezető előadása “A magyar kormány stratégiai tervei a klímapolitika terén” a “nemzetközi erőtérnek” megfelelő “decentralizált erőtér” kialakításának terveit ismertette. A klímastratégiát a fenntartható fejlődés keretfeltételeként és törvényben való rögzítését energiapolitikaként hangsúlyozta az államtitkár.
Továbbá a fenntartható fejlődés kulcsterületei biztonságának garantálását hangsúlyozta és a kulcsterületek keretfeltételeként a biztonságos energiaellátást nevezte meg. Hozzátette, hogy a biztonságos energiaellátáshoz, az energiafüggőség csökkentésének megfelelő szabályozási környezet szükséges. A törvényi szabályozás feltétele, a nemzetközi politikai és gazdasági nyomásnak megfelelő adaptációs program, amelynek feltétele a klímatörvény kormányzati közhatalommal és az innovatív gazdasági szereplőkkel való egyeztetése. Az előadás a klímastratégiává egyszerűsített fenntarthatóságot és a nemzetközi energiapolitikai, illetve a gazdasági erőtérben jelenlévő aktorok érdekeit hangsúlyozta.
A magyar kormány a stratégiai tervének megfelelően – ahogy azt az államtitkár bejelentette – a törvényben rögzített átalakítás előfeltételeként, átalakítja a fenntartható fejlődés stratégia irányultságáért felelős intézményt (a Nemzeti Fenntartható Fejlődés Tanács személyi állományát), ahova – mint mondta, a “valódi tartalommal megtöltött partnerség” érdekében kell a gazdasági és kormányzati szereplőket az intézménybe bevinni. Az előadás zárásaként említésre került, hogy “megfelelő szakmai kompetenciával”, a helyi stratégia továbbra is a (stratégiai pozíciókból irányított decentralizált erőtér kialakításával tervezett) gazdasági szerkezetváltás része lesz.
II. Négy problémafelvető előadás: a fenntartható társadalom akadályai Magyarországon és a klímatörvény.
• Bogár László(közgazdász, egyetemi tanár) a Fenntarthatatlan gazdaság avagy a „politikai korrektség” diszkrét bája című előadásában a fenntarthatatlan gazdaság hatalom szerkezetét elemezte, mely a gazdaságnak egy létpusztító ideológiaként kialakított módját, egyféle véleményhatalmi diktatúra uralkodásán átszűrt intézményes beszédmóddal újítja meg Magyarországon. Ez a beszédmód, a gazdaság egyféle módjának törvényben rögzített érvényesülését a „politikai korrektség” nyelvezetével segíti.
• Nemes Csaba az éghajlatváltozás természettudományos kutatási eredményeivel és korlátjainak említésével támasztotta alá a klímavédelem fontosságát, mint a változáshoz való alkalmazkodás egyik feltételét.
• Hetesi Zsolta társadalom fenntarthatóságának útjában álló további akadály, az energiafüggőség csökkentését hangsúlyozta vezető kutató, Fenntartható Fejlődés és Erőforrások Kutatócsoport, ELTE TTK). A növekvő költséggel fenntartott „fosszilis korszak félútján” rendszerszemlélet, zárt ciklusú „kék gazdaság” kialakítása szükséges, és lassú helyettesítés a megújulókkal.
• Gosztonyi Géza a politikai színtéren rögzített társadalmi igazságtalanságról beszélt, mely, a szegénységet-kirekesztőként konstruálja meg a “mi” társadalmukat. Ezzel szemben a klímatörvény szolidáris a szegényekkel.
III. Válasz az elmondott előadásokra, mely az országos rendezvény kiindulópontja is egyben (lásd: a törvényjavaslat elnevezése és a konferencia címe azonos)
A több mint két éve tartó, széleskörű társadalmi és szakmai munkával előkészített eredményeket Hogyan kezeli a problémákat az MTVSZ klímatörvény javaslata? –címmel, Gyulai Iván (igazgató, Ökológiai Intézet) ismertette. (Számomra úgy tűnik, hogy a klímaváltozással változó irányú globális hatalomátrendeződés növekvő kockázataira, lehetséges intézményes autonómiája biztonságával választ adó Magyarország elképzelésének megfelelően kidolgozott törvényjavaslat).
A törvényjavaslatban megfogalmazott új típusú újraelosztás etikai mozzanattal kiegészített ésszerűsége törvényileg szabályozott „gazdaságszerkezet-átalakítással lebontaná azokat a mechanizmusokat, amelyek kiszorítják az embert a gazdaságból”.
A „technikai és erkölcsi választ” együtt kezelő törvényjavaslat, elsősorban a takarékossághoz való erkölcsi felemelkedéshez, másodsorban az energiahatékonysághoz, harmadrészt a megújulókkal való helyettesítéshez javasolja az új intézményrendszer kiépítését. Az előadása zárásaként említésre került, hogy az első klímatörvény elbukott: „mert valódi okokkal, nem látszatokkal foglalkozott…”
A klímatörvény tétje a heteronómia új intézményes formáinak kialakításával megvalósítható tévedés, illetve a magyar társadalom válaszadásának autonómiáját, annak törvényes kereteit a lakosság kezébe adó intézményrendszer kiépítése mérlegén van.
Az első megoldás veszélyére hívja fel a figyelmet a politikatudomány professzora, PRZEWORSKI[1]: „nagyon gyakran előfordul, hogy a bukott diktatúrát egy új diktatúra váltja fel. […] Valami miatt a szakirodalom régóta tényként kezeli, hogy a diktatúrában az intézmények pusztán kirakati dekorációk. …a demokrácia egy univerzalista rendszer, afféle játék, amelyet absztrakt, univerzalista szabályok szerint játszanak. […] ha a pénz bejut a politikába, akkor a gazdasági hatalom politikai hatalommá alakul, a politikai hatalom viszont a gazdasági hatalom elérésének eszközévé válik.”
Az elkülönítés túlzónak látszik, azonban a „fenntartható társadalomért” javasolt, törvényben rögzítendő megközelítések különbözőségét látva felmerül az, hogy a gazdasági, közhatalmi és szakértői egyeztetés, a probléma megoldása felé tekintve nem magától értetődő. Sőt – ahogy ezt válaszában Gyulai Iván is kifogásolta, maga az efféle egyeztetés lenne problematikus (mivel a hatalomtársadalom és – a politikai szereplők részéről „munkahelyteremtés”-ként hangoztatott – bérrabszolgaságának kialakításában érdekelt gazdasági hatalmi lobbi érdekérvényesítését fölerősítené; lásd fentebb).
Mert valljuk be, (a logika erre enged következtetni) a jelenleg számításba vett „gazdasági szereplők” ellenérdekeltek a klíma-probléma megoldása felé vezető irányt tekintve. Ellenérdekeltek, már ha a klíma-probléma valódi (a tények erre engednek következtetni), s nem látszat ok.
[1] PRZEWORSKI, Adam (2009): Kapitalizmus, demokrácia és tudomány. In: 2000 – Irodalmi és társadalmi havi lap. 2009 január
[2] Amennyiben jelentős ÜHG kibocsátók, a meg nem fizetett externáliák miatt egyértelmű miért; ha pedig innovatív „technológiai” „megoldást” kínálnak a piacra, akkor az efféle „gazdasági és politikai szereplők” a jelenlegi (a profit és az externáliák növekedését – a földrajzi térben szétválasztva – összekapcsoló) hamis racionalitásra alapozott újraelosztás mellett, magának a problémának a fennállása, sőt, elmélyülése esetén piacképes szereplők. Erről, vagyis a jelenlegi „megoldásról” Gyulai Iván kifejtette 1. a problémát létrehozzuk; 2. ehhez intézményt hozunk létre. Az első klímatörvény a fenntartató társadalomért elnevezésű törvényjavaslat ezt a problémát is (nem utólagos, hanem megelőző törvényhozással) számításba vette.
Oláh Énok
