2009 áprilisi hírlevélből

Az éghajlatváltozás egy olyan súlyos betegség egyik tünetéhez hasonlítható, amelynek következményeit ma már minden ember és minden Társadalom közvetlenül is megtapasztalhatja. E súlyos és egyre súlyosabbá váló „betegség” oka – mai tudásunk szerint - elsősorban az emberi tevékenység. Az emberiség történetében alapvető változásokhoz történtek a modern kor kezdetén, amely folyamatos gazdasági növekedéshez és ezzel együtt az energiafelhasználás és az üvegházhatású gázok kibocsátásának növekedéséhez vezetett. Ez a - mind a mai napig megfékezhetetlen - növekedés a Föld „betegségének” okozója, amelynek csak egyik, de legsúlyosabb, „tünete” az éghajlatváltozás.

A „diagnózis” felismerése után megkezdődött a megfelelő „gyógymódok” keresése, amely a ma uralkodó paradigma keretei között eddig nem vezetett eredményre. A kudarc felismerése és veszély folyamatos növekedése a lehetséges „gyógymódok” keresését intenzívebbé tette és ma már egyre többen különböző paradigmák keretei között keresik a lehetséges megoldást.

A Klímabarát települések ehhez az egyre kiterjedtebb tevékenységhez kapcsolódnak, abban reményben, hogy a helyi kezdeményezések sokasága, egymást is erősítve, megtalálhatja a „betegség” gyógymódját. A lehetséges „gyógymód” keresésében a holisztikus megközelítést alkalmazzuk.

A holosz görög szó egészet jelent: holisztikus az a szemlélet, amely egy összetett „dolog” (amely lehet egy tárgy, egy élőlény, maga az ember, a Társadalom, a Természet vagy akár a Föld is) vizsgálatánál nem éri be az alkotórészek analitikus elkülönítésével, mert a „dolog” egészét többnek tekinti, mint részeinek és e részek közötti kapcsolatainak összességét. A holisztikus megközelítést több tudományág is használja már. Ezek közül talán legismertebb az orvostudomány, ahol ez a megközelítés paradigmatikusan újnak számít. A korábbi szomatikus és pszichoszomatikus megközelítések mellett megjelent a holisztikus szemlélet, amely az embert a test, a lélek és a szellem hármasságában tekinti egésznek. A holisztikus gyógymódok segítségével számos, más módom gyógyíthatatlannak bizonyuló betegséget sikerült meggyógyítani. Lehetséges, hogy a holisztikus megközelítéssel közelebb kerülünk a Föld „betegségének ” gyógyításához, ezért a Klímabarát településeken ebben a megközelítésben dolgozzuk ki a helyi szintű éghajlatváltozási stratégiákat.

E megközelítés fontos eleme, hogy a Klímabarát településeken nem egy részterületen (pl. az üvegházadású gázok kibocsátásának csökkentése, a környezetkímélő közlekedés elterjesztése vagy az alkalmazkodóképesség növekedése) kívánunk jelentős eredményt elérni, hanem az a cél, hogy a település – s lehetőleg a települést környező térség – egész élete és tevékenysége legyen klímabarát.

E paradigmatikusan új megközelítésnek azonban van egy másik jellegzetes vonásai is amelyet Mircea Eliade: A szent és a profán könyvéből vett néhány részlettel mutatunk be. (Európa Könyvkiadó, Budapest, 1987) Eliade vallástörténészként a „szent” és a „profán” kifejezéseket használta könyvében, amely ha sok tekintetben eltér a „holisztikus” és „analitikus” fogalmak tartalmától, de számos olyan hasonlóság fedezhető fel e fogalompárok között, amelyek segítségünkre lehetnek a „holisztikus” megközelítés jobb megértésében.

„… a szent és a profán a világban-lét két módja, két egzisztenciális helyzet, amelyeket az ember története során alakított ki. A világban-létnek ezekkel a fajtáival nemcsak a vallástörténet, és a szociológia foglalkozik, azok nemcsak történelmi, szociológiai és néprajzi kutatások tárgyai; a szakrális és a profán létmódot az ember által a kozmoszban elfoglalt helyzetek szabják meg, és ezek ennélfogva érintik a filozófust, és minden kutatót, aki az emberi létezés valamennyi dimenzióját meg akarja érteni.” (11.old)

„ Az ember azért tud a szentről, mert megnyilatkozik és a profántól tökéletesen különbözőnek bizonyul. A szentnek ezt a megnyilvánulását itt a hierophánia szóval kívánjuk jelölni (görögül hierosz = szent; phainomai.= megmutatkozik)…Mindig ugyanazzal a titokzatos folyamattal állunk szemben; az „egészen más”, nem a mi világunkhoz tartozó valóság olyan tárgyakban nyilatkozik meg, amelyek „természetes”, „profán” világunk szerves alkotórészei. A modern nyugati ember kissé kényelmetlenül érzi magát a szentség nem egy megnyilvánulásával szemben: nehezen képes felfogni, hogy miként nyilvánulhat meg bizonyos emberi lények számára a szent kövekben vagy fákban. Rövidesen látni fogjuk azonban, hogy nem a kő mint olyan imádatáról vagy a fa mint olyan kultuszáról van szó. A szent követ és a szent fát nem mint követ vagy fát tiszteleik – azért tiszteleik, mert hierophániák, mert olyasmi mutatkozik meg bennük, ami már nem kő vagy fa, hanem a szent , az „egészen más” …Más szavakkal: azon emberek számára, akiknek vallási élményük van, az egész természet kozmikus szentségként nyilvánulhat meg. Ilyenkor a kozmosz egésze hierophániává válik…

…a vallásos ember mindig arra törekszik, hogy szent univerzumban éljen, következésképpen egész élményvilága másmilyen, mint a vallásos érzés nélküli emberé, azé az emberé, aki deszakralizált világban él. Tegyük azonban mindjárt hozzá: teljesen deszakralizált világ, kozmosz az emberi szellem történetében új felfedezésnek számít. Nem feladatunk megmutatni, mely történelmi folyamatok révén és szellemi beállítódás miféle változásai következtében deszakralizálta világát a modern ember és tért át a profán létezésre. Elégedjünk meg azzal a megállapítással, hogy a modern társadalmak nem vallásos emberének egész élményvilágára a deszakralizáció a jellemző, következésképpen ez az embertípus nehezen leli meg újra az ősi társadalmak vallásos emberének létdimenzióit.” (9. old.)

A Hírlevél következő számaiban a holisztikus megközelítést mutatjuk majd be, és azt hogy ez a megközelítés hogyan járulhat hozzá az éghajlatváltozáshoz is vezető betegség „gyógyításához.”

Antal Z. László

Meghívó

A Magyar Szociológiai Társaság, Holisztikus ökológia szakosztálya szeretettel meghívja Önt következő ülésére, amelyet 2009. május 12-én, kedden 17 órától 20 óráig tartunk.

Az ülés témája: Globális válság ökológus szemmel

Előadó: Vida Gábor akadémikus

Tervezett program: Előadás, ill. az előadást követően vita

Az ülés helyszíne: MTA Szociológiai Kutatóintézet, Pepita terem (Budapest, I. ker. Országház utca 30)

Mindenkit szeretettel várunk!

Antal Z. László
elnök

Leidinger Dániel
titkár