WORLD FUTURE ENERGY SUMMIT 2011
Abu Dhabi, 2011. január 17-20.
A megújuló energiaforrások kiaknázása számottevő módon járulhat hozzá a klímaváltozás okozta problémák kezeléséhez, az energiabiztonság növeléséhez, a szegénység mérsékeléséhez, továbbá a karbon-szegény gazdasághoz elvezető növekedési pályák konszolidálásához. A Rióban tartott fenntartható fejlesztési ENSz konferencia (Föld-csúcs, 1992) óta számos ENSz-szervezet, az OECD, a Nemzetközi Energia Ügynökség (IEA) és más nemzetközi szervezetek aktívan foglalkoznak a kérdéskörrel. 2008 óta a WORLD FUTURE ENERGY SUMMIT (WFES) a legjelentősebb világfórummá nőtte ki magát a megújuló energiák és a környezettechnológia területén. A negyedik konferencia eredményeinek áttekintése reprezentatív betekintéssel szolgálhat az ágazat helyzetébe.
Az Egyesült Arab Emirátusok (UAE) biztosította az infrastruktúrát a 148 országból összesereglett projektgazdák és finanszírozók, beruházók és vásárlók, közösségi és magánszektorhoz tartozó tisztségviselők és szakértők találkozásaihoz.
A konferenciára Sheikh Mohammed bin Zayed koronaherceg és a MASDAR1 védnöksége alatt került sor; 29 különböző ülésszak, 2 kiállítás, mintegy 90 kerekasztal, számos kísérő esemény, ipari és befektetési szeminárium keretében. A mintegy 3.000 delegátus mellett további, több mint 22.000 nem hivatalos, illetve helyi résztvevő látogatta a rendezvényeket.
2011-ben Abu Dhabi további nagyjelentőségű találkozók színhelye lesz – áprilisban itt tartja első plenáris konferenciáját az IRENA (Nemzetközi Megújuló Energia Ügynökség), amelyet májusban követ az IPCC(Kormányközi Klímaváltozási Panel) kihelyezett ülése a megújuló energiaforrások (RES) és a klímaváltozás visszafogása közötti összefüggéseket elemző külön jelentés (Special Report) elfogadása tárgyában.
A találkozó központi eseménye a politika-formálással és stratégiával foglalkozó, három miniszteri panelre tagolt magas szintű ülésszak volt, mely köré 3 fórum tagozódott az üzleti szervezetek, a technológiák és a finanszírozás aktuális helyzetét áttekintendő. Az ismertetés jelen, első része ezekre terjed ki.
A tanácskozások napirendje a következő fő kérdésekre terjedt ki: a megújuló energiaforrások jobb kiaknázásának politikai háttere és finanszírozása; nap- és szélenergia, nukleáris energia, bioüzemanyagok; zöld városok és energia-hatékony épületek, energia-továbbítás és –tározás, „eszes” hálózatok, hidrogén; energiahatékonyság; széndioxid befogás és tárolás (CCS).
A WFES-4 nyitó plenáris ülésén felszólaló Ban Ki-moon ENSz-főtitkár olyan „tiszta energia forradalmat” szorgalmazott, amely hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, a klímaváltozás mérsékléséhez, a nők társadalmi szerepének elismeréséhez, a gazdasági fejlődéshez és a Milleneumi Fejlesztési Célok (MDGs) eléréséhez. A világ növekvő energia-éhségéről szólva megjegyezte, hogy több mint 3 milliárd ember egyetlen energiaforrása továbbra is a „tradicionális biomassza”. Az egybegyűlteket üdvözölte Izland és Pakisztán elnöke, Portugália, Banglades és Grúzia miniszterelnöke, Svédország és Luxemburg koronahercege. Felkért hozzászólóként Nabuo Tanaka, az IEA főigazgatója továbbgondolást érdemlő kijelentést tett, mely szerint politikai értelemben a klímaváltozás csökkentése (mitigation)„cselekvés mások érdekében”, míg az energiabiztonság „cselekvés saját érdekből”. Ebből kiindulva felvetette, hogy a mitigáció kérdésének vitájára az energiabiztonság keretébe ágyazva kerüljön sor.
A. MINISZTERI PANELEK ENERGIAPOLITIKAI KÉRDÉSEKBEN
A.1. Milyen elvi energiapolitikai kihívásokkal kell a nemzeti kormányoknak szembenézniük?
A felszólalások lényegi elemei:
Kína: a hatalmas volumenű energiahasználat ellenére az egy főre jutó fogyasztás messze elmarad a világátlagtól; a kőszén túlreprezentált az energiamérlegben; az országon belül ÉNY-DK irányú energiaszállítási kényszer hat (alapvetően vasút, ill. távvezetékek útján); a fejlett gazdaságokhoz képest alacsony az energiahatékonyság.
India: a lakosság 40%-a nem jut hozzá modern energetikai szolgáltatáshoz; erős az érdekeltség a technológiaimport iránt; a megújuló energiáknak kiemelt szerep jut a vidékfejlesztésben, a vízigények kielégítésében, az oktatásban.
Marokkó: 2020-ig megkétszereződik, 2030-ig megháromszorozódik az ország energiaigénye; új RES-stratégiát dolgoznak ki; szorgalmazzák a magánbefektetéseket.
Egyesült Királyság: az Északi-tengeri kőolajmezők fokozatosan kimerülnek, az atomerőművek elöregednek; a kőszén-készletek kiaknázását klímavédelmi megfontolásokból korlátozni kell; előtérbe kerül a tengeri szélerő-parkok és gerinchálózat kiépítése, a fosszilis erőművekhez kapcsolódó CCS lehetőségek felfuttatása; a következő évtizedekben 100-200 mrd. GBP energiaipari beruházási igénnyel számolnak.
Spanyolország: prioritás az energiatakarékosság, a megújulók forszírozott alkalmazásba vétele (szél-, nap-, hullám-energia).
Szenegál: óriási a kiaknázásra váró RES potenciál; fontos a két- és sokoldalú nemzetközi kooperáció, továbbá a közösségi/magán partnerség (PPP); 2020-ra 15%-ra kívánják emelni a RES részarányt.
A.2. Hogyan reagálnak a nemzeti kormányok az energetikai kihívásokra?
Dánia: 2050-re el kívánják érni a 100%-os RES-alapú energiaellátást; fő beruházási irányok: tengeri szélerő-parkok, biomassza, geotermális erőművek, gerinchálózat felújítása és fejlesztése.
Németország: a legnehezebben helyettesíthető fosszilis tüzelőanyag a földgáz, ugyanakkor leginkább ez hozható megfelelő összhangba a RES használattal.
Írország: a RES-használat növelésének előfeltétele a gerinchálózat fejlesztése; a fosszilis tüzelőanyagoknak „infúzió” (vésztartalék) szerepe van a karbon-szegény gazdaságra való áttérés folyamatában;
Dél-Korea: alapvető irány a RES és a nukleáris energia részarányának növelése.
Portugália: fő prioritás az energiahatékonyság, az energiarendszer kiegyensúlyozó, integráló fejlesztése a RES részarány folyamatos növelésével (a villamos energia 60%-át kívánják RES alapon termelni); kiemelkedően fontos a fogyasztói viselkedés megváltoztatása.
Svédország: az ÜHG-kibocsátások árának tudatosítani kell, karbon-adó bevezetésével; csökkenteni kell a földgáz-használat támogatását, hogy javuljanak a RES versenyképességi feltételei.
A.3. Melyek a súlyponti nemzetközi együttműködési területek a megújuló energiák területén?
Finnország: a fenntartható fejlesztési EU politikák alapján lehet a prioritásokat kijelölni (jelezte, hogy a WTO bizonyos aggodalmakat táplál a RES használatának szabadkereskedelmi eszközökkel való elősegíthetőségét illetően).
Kanada: kiemelte a határokon átívelő energetikai együttműködés iránti készség meghatározó voltát mind kormányok, mind korporációk, mind kutatási és fejlesztési intézmények között (pl. a CCS területén). Hozzátette, hogy a RES előmozdításához nem csak a költség/haszon szempontokból kell kiindulni, hanem a környezetért érzett felelősségből is.
Spanyolország: kulcsterületek: piaci integráció, technológia-transzfer és –megosztás, energiahatékonyság, szabályozási keretek. Alapvető a technológiákra vonatkozó szellemitulajdon-jogok és a hozzáférési feltételek tisztázása.
Svájc: a fogyasztói oldal energiahatékonyságának területén igen fontos egységes szabványok és követelmények alkalmazása
B. ÜZLETI SZERVEZETEK ÉS VÁLLALKOZÁSOK RÉSZVÉTELE A MEGÚJULÓ ENERGIÁK HASZNÁLATÁBAN
A vitavezető (US Climate Action Partnership) kiemelte, hogy új éra kezdődik a „radikális átláthatóság” jegyében – a kínálati oldal szereplőivel szemben elvárás, hogy jóval több információval szolgáljanak a termelési/előállítási folyamatokról. Az üzlet/kormány/civil szféra hagyományos modelljét meg kell újítani (pl. a brazil Nemzeti Alkohol Program mintájára).
A BP Alternative Energy üdvözölte, hogy a napenergia berendezések ára olcsóbb lett, ami javítja versenyképességüket. A cég évente 500 millió USD-t fektet megújulókba és növelni kívánja erőfeszítéseit.
A Deutsche Asset Management: a következő évtizedekben trillió dollár nagyságrendű magántőke invesztícióra lesz szükség a megújuló és tiszta energia szektorban. A kormányok feladata a befektetési kockázatok csökkentése és garanciák nyújtása pl. u.n. „feed-in” tarifarendszerek alkalmazásával (ld. Németország, Kína).
A Total (FR) vezetője arra a kérdésre, hogy egy nagy olajtermelőnek miért kell a megújuló energiaforrásokkal törődnie, kifejtette, hogy olaj/gáz társaságból fokozatosan energia társasággá kívánnak átalakulni.
A Suntech Power (US) : a napenergia társaságok jelentős piacot hoztak létre és készek további befektetésekre. A XXI. század végére a villamos energia 50%-át a napenergia szektor szolgáltathatja.
A Schneider Electric (FR): a jövőt színvonalas oktatással kell megalapozni (az új technológiákra vonatkozó ismeretek átadása egyelőre nem felel meg a kívánalmaknak).
Siemens RES Co. (DE): kiemelte a gerincvezetékek és szétosztó hálózatok szerepét, továbbá az energia tározás (ld. vízerő, hidrogén)fontosságát, mint a RES piaci sikerességének előfeltételét. Realitásként említette a geotermikus energia versenyképessé válását.
EN+Group (RUS): Kína energia-szükséglete kielégíthető nem-karbon alapú forrásokból, amennyiben megfelelő távvezeték épül Szibérián keresztül.
Alstom (FR): a szél-, nap- és vízenergia irányú befektetések alkotják a jövő fő trendjét (+CCS és energiahatékonyság).
A Masdar Power (UAE) bejelentette, hogy a Masdar Intézet az energetikai döntéshozók új nemzedékének kiképzésén fáradozik, emellett támogatja a RES technológiák fejlesztését. A fejlődő országok jó helyszínei a jövő energetikai kezdeményezéseinek, annak ellenére, hogy nincs fejlett infrastruktúrájuk (éppen ennek köszönhetően léphetnek túl az elöregedő régi rendszerek megreformálásával összefüggő bonyodalmakon).
C. MEGÚJULÓ-ENERGIA TECHNOLÓGIÁK LEHETŐSÉGEINEK ÁTTEKINTÉSE
Az elnöklő Exxon Mobile (US) méltatta Abu Dhabi magas szintű szerepvállalását a környezeti problémák kezelésében.
A General Electric (US): a tiszta energia erős növekedési lehetőségeket kínál. Nem szabad azonban a kormányzati kezdeményezésekre várni - a társaságoknak vezető szerepre kell törekedniük, többek között demonstrációs projektek támogatásával.
A Schneider Electric (FR): a kulcs a hatékonyság növelése. Az u.n. transzmissziós (hálózati) veszteségekben nagy tartalék rejlik, mivel 1 MW-nyi megtakarítás mögött 3 MW-nyi elkerülhető termelés áll. Fontos a kereslet szabályozása, ezen kívül az energiarendszer elemeinek jobb együttműködése (alacsony szintű a szabványosítás, elégtelen a stabilitási követelményeknek való megfelelés).
DNV (NORV): vizsgálni kell az új technológiák terjedését gátló körülményeket és meg kell határozni a szükséges képzési és kapacitásfejlesztési követelményeket. Folyamatos figyelmet érdemelnek a fosszilis tüzelőanyagokhoz kapcsolódó támogatások, a karbon-árazás (adózás) kérdései és a CCS.
Cisco (UAE): a figyelem ez idáig inkább a termelésre és fogyasztásra irányult és kevésbé a transzferre és elosztásra, pedig az utóbbiban jelentős tartalékok vannak.
MIT (US): ez idáig kevés fogadókészség nyilvánult egy koherens karbon-árazási stratégia iránt. Ennek lehetséges elemei: a kőszén helyettesítése földgázzal; kevesebb támogatást igénylő, karbon-szegény és költséghatékony technológiák bevezetése.
E.ON (DE): a költségeket állítja a figyelem középpontjába és további innovációkat sürget, hogy a RES úgymond a „butikból” a nagybani beszerzések étlapjára kerülhessen.
A Boston Consulting Group (US) azzal vonta meg a vita mérlegét, hogy sok új technológia költség szempontból a vártnál gyorsabban válik elérhetővé (pl. bioüzemanyagok, napenergia). Több résztvevő az akkumulátor-fejlesztések fontosságát hangsúlyozta, mások az energiarendszereken belüli teljesítmény-ingadozások szabályozási költségeinek árnövelő hatására mutattak rá .
D. A FINANSZÍROZÁS SZEREPE A MEGÚJULÓENERGIA-HASZNÁLAT KIBONTAKOZTATÁSÁBAN.
A panelt a Bloomberg New Energy Finance (UK) vezette, felkért előadóként Fatih Birol (IEA) szerepelt. Kiemelte, hogy a megújulók alkalmazását szolgáló fejlesztések kerete a világ energiarendszere. A fő tendenciák a következők: a növekedés motorja Kína, mind gazdasági, mind demográfiai szempontból; a fosszilis tüzelőanyagokhoz kötött támogatások hátráltatják a hatékonyság növelését; az EU, USA, Japán olajimportjának relatív költségei egyre magasabbak; a RES elterjedését szolgáló támogatási szükséglet nagyon jelentős, de a tiszta energiák költsége hosszú távon csökkenni fog. A nemzetközi klímapolitika jobban szolgálhatná ezeket az erőfeszítéseket, de egyelőre erőtlen az ösztönzésben.
Nicolas Stern (London School of Economics): új ipari forradalomra van szükség, amely különbözik az eddigi öt nagy megújulási hullámtól. Beismerte, hogy az általa készített Jelentés alulértékelte a klímaváltozással járó kockázatokat (tkp. a problémák kezelésének várható költségeit).
Lord Nicholas Stern a „Klímaváltozás gazdaságtana” c. 2006-ban publikált munkájáért (Stern Jelentés) nemrég elnyerte a BBVA Alapítvány „Tudás Határai” Díját.
A Jelentés tartalmaz néhány számszerű becslést a klímaváltozás várható gazdasági hatásaival kapcsolatban, pl. a globális GDP növekedése legalább 20%-al csökken, amennyiben nem történnek klímavédelmi intézkedések. Ugyanakkor a karbon-szegény gazdaságra történő átmenet költsége a globális évi GDP 1%-a körül alakul.
Lord Stern legutóbb kijelentette, hogy ezek a számok felülvizsgálatra szorulnak. „Az üvegház-gáz kibocsátások csökkentésének költsége magasabb az általunk becsültnél, annak következtében, hogy a klímaváltozás következményei már itt vannak.” „A kibocsátások gyorsan nőnek, viszont az óceán karbon-megkötő képessége kevesebb, mint gondoltuk. Emellett más hatások, például a sarki jég olvadása, úgy tűnik, gyorsabb tempót mutatnak. Drasztikusabb lépésekre lesz szükség, ami nyilvánvalóan magasabb költséget jelent.”
Ezt azonban nem kell úgy tekinteni mintha a közgazdaságtan elvetette volna a sulykot, ellenkezőleg:
„A klímaváltozás gazdaságtana nem más, mint a következő ipari forradalom. Azok az országok, amelyek most beruháznak ebbe az új növekedési piacba nyerő helyzetbe kerülnek, akik pedig nem vállalják a kockázatot azok lemaradnak.”
Az UNIDO kiemelte, hogy az energetika nemzetbiztonsági szemléletű átértékelése sok államban egyre inkább érvényesülő prioritás.
Kanada Energiaügyi Főhatósága: a nemzeti szabályozó hatóságok nagy kihívások előtt állnak, mivel a megfelelő inkubációs mechanizmusok bevezetése, a helyes ösztönzési rendszerek kialakítása nagy körültekintést követel.
Az UAE Külügyminisztériuma: a Közel-Kelet attraktív színtere a megújulók bővülő használatbavételének, egyrészt a jelentős keresletnövekedés miatt, másrészt az erős politikai elkötelezettségnek köszönhetően. Ugyanakkor a karbon-árazás alakulását „nagy kérdésnek” nevezte, utalva arra, hogy nem elegendő pusztán a kínálati oldal részéről megnyilvánuló megértésre hagyatkozni. A keresleti oldalon mutatkozó készség egyelőre jóval szerényebb.
Deutsche Bank (DE): a kipróbált tiszta technológiák rendelkezésre állása ellenére a politikai háttér még mindig nem eléggé támogató, többek között a befektetési kockázatok kezelési költségeinek visszatérülését szolgáló garanciák megteremtése tekintetében.
A Masdar Capital (UAE) szintén ez utóbbit emelte ki hátráltató körülményként.
= = = = = = = = = =
[1] Masdar (arabul forrás) egy városfejlesztési projekt az Egyesült Arab Emirátusok területén. Az előre megtervezett várost sivatagi területen („sárgamezős” projekt) a Mubadala Development Company leányvállalata, az Abu Dhabi Future Energy Company építi, amelyben a főrészvényes Abu Dhabi kormánya. A terveket a Foster & Partners brit építészeti cég készítette; a város energiaellátása teljes egészében megújuló forrásokra, főként napenergiára támaszkodva történik, emellett ökológiai szempontból zéró karbon és zéró hulladék kibocsátásra törekednek. A helyszín Abu Dhabitól kelet-délkeletre, 17 km-re található, a nemzetközi repülőtér közelében.
Összeállított: Szvetnik Antal
